Folia archeologica 44.

Fodor István: Dr. Korek József (1920-1992)

12 FODOR ISTVÁN munkással éppúgy, mint tudós kollégáival, s ahogyan az országot, ugyanolyan gyakran bejárta a múzeumot is. Nem volt olyan osztály, vagy részleg, ahol legalább hetente egyszer ne fordult volna meg. Az évi jelentesek összegzése soha nem okozott számára nehézséget, hiszen pontosan tudta, valójában ki milyen munkát végzett. Nem véletlen, hogy segítségért is általában hozzá fordultak az emberek. Jól tudták, megértő főnökre találnak benne, s ha tud, biztosan segíteni fog. Budapesti évei alatt bontakozott ki igazán tudományos munkássága, s itt némileg szakmai érdeklődése is módosult. Szegeden az intézeti „munkabeosztás" keretében elsősorban népvándorlás kori és középkori régészettel kapcsolatos feladatokat kapott, nem véletlen, hogy bölcsészdoktori értekezésének témájául is az egyik jelentős avar temető feldolgozását választotta. Másik fő munkaterülete a kataszteri (topográfiai) munkálatok voltak, melynek keretében alaposan megismerte a délalföldi múzeumok és gyűjtemények anyagát. A fiatal éveiben végzett sokirányú munkálkodás széles látókörű és érdeklődésű szakemberré tette, amelynek sok hasznát látta későbbi pályafutása során. De már pályakezdő éveiben sem állottak tőle messze az őskori régészeti problémák, hiszen egyetemi hallgató korától rendszeresen részt vett Banner János hódmezővásárhelyi és ószentiváni ásatásain. A fővárosba kerülve az újkőkor és a rézkor kérdései kerültek érdeklődésének homlokterébe, főként ezekhez kapcsolódtak nagyobb ásatásai és tudományos értekezései. Sokoldalú felkészültsége azonban lehetővé tette számára, hogy bármilyen korú lelőhelyen könnyedén eligazodjon és a feltárt leletanyagot fel is dolgozza. A szegedi régészeti iskola jó hagyományait követve ásatásait igyekezett minél előbb közzétenni, azokat is, melyek nem az általa kutatott korok emlékanyagát hozták felszínre. Jelentős feltárásai közül talán elegendő a legfontosabbakat megemlítenem: Alsónémedi, Tápé-Lebő, Folyás-Szilmeg, Kisköre, Vásárosnamény környéke, Szegvár-Tűzköves, Aggtelek. Nehéz lenne még csak tallózva is felsorolni Korek József tudományos eredményeit, jelentős dolgozatait, amelyekkel előrevitte szaktudományunk fejlődését. Jelentősen hozzájárult az alföldi vonaldíszes kerámia műveltségének jobb megismeréséhez, 1973-ban megvédett kandidátusi értekezésében elsőként végezte el a tiszai kultúra alapos elemzését, amely már kéziratos formájában is szakmai kézikönyvvé vált. (Nyomtatásban csak 1989-ben látott napvilágot.) Patay Pállal közösen gyűjtötték fel és közölték a bükki kultúra lelőhelyeit, s munkájuk máig alapvető jelentőségű. Munkásságának utolsó nagy teljesítménye a „Közép-Kelet-Európa a rézkor végén" c. akadémiai doktori értekezése volt, amelyben a bádeni kultúra közel félezer sírós budakalászi temetőjét dolgozta fel a társtudományok eredményeinek széles körű felhasználásával. E munkájával 1985-ben nyerte el az akadémiai doktori fokozatot. Sajnos, egyre súlyosbodó betegsége miatt már nem készíthette el értekezésének nyomdakész változatát, ez a szűkebb szakterület kutatóinak súlyos adóssága. E rövid áttekintésből is kitűnik, hogy Korek József a háború után csupán lakhelyet változtatott, nem lett hűtlen szülőföldjéhez, az Alföldhöz. Igaz, végzett a Dunántúlon is kisebb ásatásokat, s közölte a középső rézkori csáfordi korongokat, igazán az alföldi síkon érezte otthon magát, itt jeltölte ki újabb és újabb munkaterületét. S még nem is szóltunk részletesebben népvándorlás kori és középkori ásatásairól és feldolgozásairól. Sajnos, ezek egy része máig közöletlen, mint például a zonibori repülőtér mellett feltárt szarmata és újkori délszláv temető. Tevékenyen részt vett a magyar régészettudomány szervezésében, számos szakmai testületben töltött be hosszú ideig tisztséget. 1960-tól volt tagja a Régészeti Bizottságnak, illetve annak őskori albizottságának, 1961-től 1976-ig titkárként irányította az Ásatási Bizottság munkáját, 1970 és 1975 között tagja yolt az Antropológiai Bizottságnak, s 1976-ban tagjává választotta a Nemzetközi Ősrégészeti Unió is.