Folia archeologica 44.

Fodor István: Dr. Korek József (1920-1992)

DR. KOREK JÓZSEF (1920-1992) 13 Talán szülei példája lebegett szeme előtt, amikor hangsúlyozta a régészel tudományos eredményeinek közérthető formában való közzétételét. Már pályakezdő korában cikket írt zentai ásatásairól és a Zombor vidéki középkori faluhelyekről az Újvidéken megjelenő, a kitűnő Herczeg János által szerkesztett Kalangyába, s később is gyakran jelentek meg dolgozatai a helyi újságokban csakúgy, mint az országos ismeretterjesztő folyóiratokban. Móra Ferenc nyomán vallotta, hogy a föld népét fel kell világosítani arról, történelmünk milyen értékei mennek veszendőbe a földmunkák során. Röpiratot szerkesztett a régészeti leletek megmentésének szükségességéről, számos ismeretterjesztő előadást tartott feltárásainak színhelyén. Munkásságának másik fontos területe a muzeológia. Kiválóan ismerte a hazai és külföldi múzeumokat, múzeumaink és múzeumügyünk történetét. Mint évekig közeli munkatársa, gyakran tapasztaltam, hogy múzeumtörténeti kérdésekkel fölösleges fáradság volt sokszor a könyvtárakban és irattárakban búvárkodni, célszerűbb volt tőle megkérdezni, hiszen alig voll kérdés, amelyre ne tudta volna a választ. Fejős Imre munkáját folytatva, megírta a Nemzeti Múzeum legújabbkori történetét, a múzeumkert kialakulását, egyetemi jegyzetet és könyvet írt a muzeológiáról, amelyben elsősorban a magyar múzeumügy múltjáról és törvényi szabályozásának történetéről nyújtott igen alapos, átfogó képet. Hosszú évekig szerkesztette a Múzeumi Közleményeket, 1959-től volt elnöke a művelődésügyi miniszter tanácsadó testületeként működő Múzeumi Kabinetnek, majd Múzeumi Tanácsnak, s megszervezésétől kezdve egészen 1987-ig irányította a múzeumi szakfelügyeletet. Nem csupán a muzeológia elméleti kérdései érdekelték, hanem a gyakorlati tennivalók is. S nem csak irányított, szervezett és tanácsokat adott a hozzáfordulóknak, hanem maga is példát mutatott a múzeumi teendők ellátásában. Munkatársai hosszú éveken át láthatták, hogy szinte becsületbeli ügynek tartotta, hogy az esztendő elején nyitott leltárkönyvi részben az övé legyen az első bejegyzés, ő vezesse be az első leltári tételt. Nem csupán a múzeumok és múzeumügy múltja iránt érdeklődött szenvedélyesen, szívügyének tekintette múzeumaink jövőjét is. Pályája végén, már idézett kéziratában alighanem közgyűjteményeink irányításának egyik leglényegesebb szemléleti hiányosságáról ejtett szót: „50 éves közszolgálatom alapján állítom, hogy a tömegkommunikáció, a nagyközönség, de részben a főhatóság is, csak a múzeumügy felszínét látja, nem lát a mélybe... Csak a közvetlen hasznosítást, a közművelődési hasznosítást érzékeli, nem a lényeget, a gyűjteményt, mely a magyar és az egyetemes kultúrörökség pótolhatatlan tárháza ... Nem aktuális Móra Ferenc nyílt levele a kultuszminiszterhez, hogy népünk tudatlan, értelmiségünk indolens, és a múlt forrásanyaga a birtokosok, illetve a munkáltató mérnökök vitrinjeibe kerül... de úgy igen, hogy parasztságunk és igazgatásunk közömbös, s kifejlődött egy olyan fokú önzés - tisztelet a kivételnek -, amely önmagának akar hasznot a közvagyonból.. . A múzeumi egység helyett egyre tért hódít a széthúzás, a túlzott lokálpatriotizmus..., az a szemlélet, amely mindent csak a maga múzeumában kíván látni, pedig a lényeg, hogy azok közgyűjteményekben legyenek." Felemlítette még a múzeumok elszegényedését, versenyképtelenségüket a műtárgypiacon, az egységes irányítási szemlélet hiányát. Szinte előre látta, ami az utána következő években bekövetkezett, s ami most van megvalósulóban. Világosan felismerte, hogy múzeumi hálózatunk valóban impozáns mértékű mennyiségi fejlődésével nem tartott lépést a minőség növekedése, hogy a pillanatnyilag nem látványos minőségi munka helyett a múzeumok a létüket és hasznosságukat demonstráló, sokszor jellegtelen évfordulós és egyéb kiállítások tucatjainak megrendezésében érdekeltek. Közben a raktárakban foszlott papírzacskókban, tisztítatlanul és restaurálatlanul pusztul a gyűjteniényanyag jelentős hányada. A külsejükkel szemet gyönyörködtető múzeumi évkönyvek jelentős része jobbára gyen-