Folia archeologica 44.

Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról

ÓKERESZTÉNY LÁDIKAVERETF.K 109 XXXI. M 2. ábra. A ságvári erőd déli kapuja Abb. 2 Das Südtor der Festung von Ságvár tehát ca 7,3 ha; a Dunántúl késő római erődjei közül a legkisebb. A két kapu az északi és a déli oldalon nyílt. Az ismert, kerek oklaltornyos és saroktornyos falak ennél az erődnél is - mint Alsóhetényben - az objektum II. építési periódusát jelentik. A kapu- és oldaltornyok alatt megtaláltuk az I. periódus négyszögletes, kívül 6x6 méter alapterületű oldaltornyainak kiszedett és betöltött alapárkait (2. ábra). Az erőd északi felében számos helyen korábbi császárkori épületek elbontott nyomait figyeltük meg. A horreum alatt egy nagy méretű, négyszögletes építmény három oldalának alapárkát tártuk fel. Az erőd főépülete alatt egy vékonyabb falú épület nem mélyre alapozott, még a rómaiak által kiszedett alapfalait találtuk; a maradványokból alaprajz nem rekonstruálható. A kerámia-, főképpen sigillata leletek alapján ez, az erőd építésekor planírozott, de lehetségesen már korábban elpusztult császárkori település a 2. századtól a Severus-kor végéig keltezhető. E korábbi császárkori település kultúrrétegét az erőd számos helyén felleltük, és abban viszonylag gazdag kerámialeleteket találtunk. A Ságvár alatt elterülő korábbi császárkori objektumot korábban a SopianaeArrabona útvonalon fekvő Triccianával azonosították

5 (ItAnt 267,8). Ságváron valóban áthalad egy É-D irányú út, amely dél felé Bábonymegyerig követhető

6. Mivel azonban az út nyomvonala teljes hosszában nincsen meg, és Ságvár távol fek5 Paulovics István ásatásairól Radnóti Aladár megemlékezik (Radnóti 1939), de ennek eredményeit Paulovics nem tette közzé. 1975-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában, a Radnóti Aladár iratai között találtam meg. Graf A., Übersicht der antiken Geographie von Pannonién, DissPann 1-5, Bp. 1936, 156.; Radnóti A., Arch.Ért. 1939, 148-; Ua.: Triccianae, RF. VII A 82-. 6 Az erődből dél felé vezető út töltésének egy rövid, 50 méteres szakaszát a Nyim felé vezető völgyben, Ságvár határában még meg tudtam figyelni. A Bábonyinegyertől észak felé vezető szakaszról Radnóti Aladár írt: Sopianaeból kiinduló római utak, A Pécsi Városi Múzeum értesítője 1939-1940, 35.