Folia archeologica 44.
Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról
110 TÓTH ENDRE szik Pécstől, Pécs és Ságvár távolságával az azonosítás nem ellenőrizhető. Ezért Triccianának ez a lokalizálása bizonytalan. Még kevésbé állítható, hogy Triccianára vonatkozik a Codex Theodosiani 379. évi egyik rendeletének (36,26) keltezési helye: a TRIE rövidítést Otto Seeck javította Trie.-re, amely még így is inkább azonosítható Tricorniummal 7. Tricciana csak akkor azonosítható biztonsággal a késő római erőd alatt talált korábbi településsel, amennyiben a távolsága Sopianaetől megállapítható. Ezt az objektumot legkésőbb az erőd építésekor felszámolták, falait kiszedték, a területet planírozták, és az erőd felépülésekor új nevet adtak neki. Az új helynév valószínűleg Quadriburgium volt, amint arra Soproni Sándor következtetett : a település nevét mindenesetre a Notitia Dignitatum valeriai fejezetében, a praefectus cohortis csoportban kell keresni". A Dunántúl belsejében épült erődök, amint azt Soproni Sándorral együtt az ásatások első évei után többször leírtuk, nem lehettek sem szenátori, sem császári magán nagybirtokközpontok. Pannónia legnagyobb szabású, egyidejű vagy közel egyidejű építkezése, azonos jellegi! terepválasztással, azonos alaprajzi típussal, amely mind a védműveket, mind a belső épületeket, azok alaprajzát és elrendezését illeti, azonos átépítésekkel és védműveket tekintve kifejezetten a katonai építkezésekkel azonos alaprajzi formák használatával, nem sorolható a civil, hanem csakis a katonai létesítmények közé. Az erődök I. építési periódusának patkó és legyező alakú tornyai megtalálhatók és jól ismertek a pannóniai limestáboroknál, ha a keltezésük nem is problémamentes. A második, kerek tornyos átépítés ugyan nem fordul elő a pannóniai limestáboroknál, megtalálható viszont délebbre, a moesiai limesszakaszon és az ottani tartományok belső építkezéseinél 1 0. Mivel pedig a patkó alakú torony típus (változattal) szintén korábban jelenik meg a délkeleti tartományok táborainál, mint Pannóniában, minden nehézség nélkül tartható katonai építkezésnek. A kerek toronytípus hiányából a pannóniai limesen éppen arra lenet következtetni, hogy a belső erődöket akkor építették át, amikor a limestáboroknál nagyobb építkezések már nem folytak. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a három kelet-dunántúli erőd egyidejű átépítése olyan nagyszabású feladat volt, amely a tartomány történetében példa nélküli. Ilyen építkezés csakis központi elgondolással és rendelkezéssel megoldható feladat lehetett. Az erődöket a katonaság emelte, és katonaság használta. A katonai gazdasági központ, mint egyik alapvető rendeltetése azonban megengedi és szükségessé teszi, hogy a polgári lakosság is dolgozzon az építményben. A ságvári erőd déli kapuját 1972-ben kutattuk 1 1 (2. ábra). A kapuépítmény két mai lakóház udvarára és kertjébe esett, ami a kutatóárkok helyét és számát lényegesen befolyásolta (Petőfi S. u. 33-35.). Az alaprajzot azonban az északi kapu és a többi belső erőd azonos építményei segítségével biztonsággal lehetett kiszerkeszteni. A felszíni nyomok alapján meghatároztuk a két kerek torony helyét, a közöttük vezető észak-déli utat és a belső falszorost, és a nyugati belsejét feltártuk. A déli kapu területén a rétegek pusztulása és a falkiszedés miatt a két építkezés mellett semmilyen további periódust nem lehetett megfigyelni. A kapu körzetében a rétegek pusztulása nyugatról kelet felé a lejtős felszín miatt egyre fokozódik. A 7 O. Seeck: Regesten der Kaiser und Päpste, Stuttgart 1919, 109.; Tóth 1975, 189. 8 Soproni 1978, 173. 9 A belső erődök és a ND tribuni cohortis- csoportjának helyneveivel történő azonosítást tagadja FitzJ., Noms des fortresses de la Pannonié intérieure du IVe siècle, ARegia 17, 1979, 354; Ua. Die Innenbefestigungen der Provinz Valeria, ARegia 18, 1989, 53. Fitz véleményével szemben lásd Sopront 1985, 21-24, és Tóth 1987-1988, 36. ío Kerek toronnyal épült táborok az al-dunai limesen és délebbre: Ivanov, T., Ulpia Oescus - römische und frühbyzantinische Stadt in Moesia Inferior (Nordbulgarien), Bulgarian Historical Review 1993. 23-. 1 1 Tóth Aich. Ért. 100, 1973, 265.
