Folia archeologica 43.

Gedai István: Magyarországi éremlelet a keresztes hadjáratok korából

ÉREMLELET A KERESZTES HADJÁRATOK KORABQL 249 Boemundé,

8 (1163-1201). Ugyancsak biztos kibocsátó I. Amalrich jeruzsálemi király (1162-1174) és végül I. Henrik ciprusi (1218-1253) király. A ciprusi pénzt annak ismeretében tekintjük döntőnek, nogy tisztában vagyunk a lelet - feltételezhetően — töredék jellegével. Talán több ezer példányból álló lelet kicsi része, de lehet, hogy csak néhány db hiányzik, sőt elvileg még az sem lehetetlen, hogy a lelet teljes. Mindennyi bizonytalanság mellett tény, hogy a biztosan megállapítható kibocsátók között I. Henrik ciprusi uralkodó az utolsó. Az ő uralkodásának idejében valakinek jönnie kellett a Közel-Keletről, aki később e pénzeket itt, Magyarországon elrejtette. Mindezek ismeretében kézenfekvő annak feltételezése, hogy a leletet, illetve annak Magyarországra kerülését összefüggésbe hozzuk II. András magyar király (1205-1235) keresztes hadjáratával. III. Béla király (1172-1196) halála után a trónt idősebb fia, Imre (1196-1204) örökölte, míg öccse, András csupán pénzt és kincset, de ezt is egy Szentföldre vezetendő keresztes hadjárat kötelezettségével. András herceg e kötelezettség elől igyekezett kitérni, s minden erejét arra fordította, hogy bátyjától egy viszonylag önálló hercegséget csikarjon ki. Végeredményben ez nem sikerült neki. A válsággá súlyosbodott konfliktust az Imrét követő gyermekkirály - III. László (1204-1205) - korai halála oldotta fel, amikor a korona András fejére került. Ám a király a keresztes hadjárat indítása elől továbbra is kitért a pápa állandó sürgetésének ellenére is. András végül 1217-ben határozta el magát a keresztes hadjáratra. Ennek valódi oka azonban a bizánci császári trón megszerzése volt. Henrik császár ugyanis 1216-ban meghalt, s ideiglenesen Henrik testvére, Flandriai Jolán vette kezébe a kormányt, aki András anyósa volt. A császárságban igen sokan — élén a thessalonikei udvarral - a magyar királyt kívánták a császári trónra. András hadsereggel kívánt jelen lenni, s ezért kívánta ekkor beváltani kényszerfogadalmát. Megkérte Honorius pápát, hogy 1217 elejére hívja össze a kereszteseket. Közben ugyan András apósát - Courtenay Pétert - a pápa császárrá koronázta. II. András mégis elindította hadait, bár a császári koronázás miatt később. Igen magas áron hajókat bérelt Velencétől és októberben érték el Akkont. A sereg fővezére II. András magyar király volt, s a magyar had volt a legnagyobb. Európa más területéről csak szórványosan érkeztek csapatok, de Andrással együtt volt iV. Boemund antiochiai fejedelem, a jeruzsálemi és ciprusi királyok is. Bár a keresztes sereg igen nagy volt, komoly ütközetre mégsem került sor. András nem kísérelte meg elfoglalni sem Jeruzsálemet, sem Damaszkuszt, hanem amikor a Jordán folyó mentén elérte a Genezáreti tavat, megfordult és Tripoliszba vonult vissza. Ennek oka az volt, hogy a magyar király a császári trón megszerzésében bízva, ütőképes hadseregét nem akarta kockáztatni. A király 1218-ban hazatért, de csapatának egy része még ott maradt és csak 1220-ban tért naza. Visszatérve leletünkhöz, minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy ezek a pénzek az 1220-ban a Szentföldről hazatért magyar sereg egyik résztvevőjéé lehettek. Természetesen erre közvetlen bizonyítékunk nem lehet, de a történeti események összefüggése nagy mértékben valószínűsíti feltevésünket. Az említett valószínűsítések egyes pénzek meghatározhatóságának, kibocsátási korának pontosíthatóságára is vonatkoztathatók. Ugyanis ha elfogadjuk, hogy a leletben előforduló pénzeket 1220-ban hozták el a Szentföldről, akkor a leletben lévő 8 Metcalf 1983. 277. - A lelettel kapcsolatos személyes segítségért ezúton mondok köszönetet Michael Metcalf kollega úrnak. (Magyar Nemzeti Múzeum; 15—26/ 1983 É.)