Folia archeologica 43.
Mesterházy Károly: Az ún. tokaji kincs revíziója
Az ÚN. TOKAJI KINCS REVÍZIÓJA 235 21. ábra. 1-2: Az ún. tokaji kincs M 9:10 Abb. 21. 1-2: Der. sog. Tokajer Schatz 9:10 sírban I. László pénzével együtt találták. 15 3 Németh nyomán többen hajlottak arra, hogy az S végű hajkarikákkal keltezzék a kincsnek tartható rész elrejtését. 15 4 Azonban, mint láttuk, a „kincs" sorrendben második legfiatalabb csoportját alkotják e hajkarikák. Semmilyen más csoporthoz sem tartoznak, így önmagukon kívül más leletcsoport keltezésére sem alkalmasak. Lehetnek viszont egy 11. századi sír leletei. A „törtezüst" tárgyakhoz tartozhat a „morva" díszgomb töredéke (20. kép 6.). Magyar temetőből való, egyetlen jó párhuzama a Kolozsvár-Zápolya utcai 5. sírból ismert. Előfordul a morva és a kievi orosz sírokban is. A „tokaji" kincs ötödik nagyobb csoportját az őskori tárgyak alkotják. Ezekkel nem is szándékozunk foglalkozni. Ezek közé tartoznak az arany karikák (21. kép), és a bronz nyakperec töredékei (19. kép 13.). A feldarabolt, széttört nyakperec törésfelületei egyértelműen jelzik: a torques öntött, és a négy szál bronzhuzalból sodrott nyakpereceket utánozza. A honfoglaláskori anyagban azonban egy kivétellel csak valódi sodrott nyakperecek vannak, öntött változatuk pedig csak ezüstből készült (Ószentiván). A törtezüst leletek közé tehát anyagánál fogva nem tartozhat. így inkább a késő bronzkorra keltezhetjük. Római kori lehet a két fibula töredék és a bronz csipesz, bizonytalan korúak a karperec (19. kép 13.) töredékek. Az első és negyedik tételben vásárolt töredékek azonban nem lényegesek, csupán színezik a tarka-barka összetételű tárgycsoportokat. További vizsgálatukra nincs is mindig mód, mert a fél ezüst karperec kivételével elvesztek. Vizsgálódásainkat a következőkben összegezhetjük. Az ún. tokaji kincsben több korszak össze nem tartozó tárgyai vannak együtt. Az eladó ill. felvásárlók a 15 3 A szécsényi leletek közöletlenek, MNM ltsz. 143/1880. 1-3. Nyáry 1907. 222.; Tocik 1960. 271-72. 2-3. kép, Kiss 1983. 61. t. 15 4 Németh 1969 (1988) 195.; Giesler 1981. 20-21.
