Folia archeologica 43.

Mesterházy Károly: Az ún. tokaji kincs revíziója

236 MESTERH

ÁZY KÁROLY nagyobb felvásárlási ár és haszon reményében zárt kincsleletként adták el a tárgyakat Hampel Józsefnek, aki a kezdeti jogos kétely után mégis hagyta magát meggyőzni az összes tárgy együvétartozásáról. A „kincs" azonban két valódi kincsleletet is tartalmaz: önálló lelet a nagy balkáni „fülbevalók" csoportja, amely talán nem is magyarországi lelőhelyről származott. A másik kincs feltehetően Tokaj környékéről való, és a törtezüst leletek körében szokásos ékszereket, fülbevalókat, ezüst rudacskát, azaz valódi törtezüstöt tartalmazott. Talán e kincshez tartoztak a bizánci tárgyak is. A harmadik nagy réteg a különböző korú sírleletekből áll össze, melyek közül legjelentősebb a honfoglaláskori tárgyak csoportja. A 19. század végén még nem tudhatták, hogy egy évszázad multán sem fog előkerülni honfoglaláskori tárgyakat tartalmazó kincslelet. Egyetlen, nagyon különleges leletről tudunk: ez Gégényből származik. Egy kis lapos ezüst csészében volt elrejtve három nagy levél alakú szügyelődísz és hét kisebb veret. Ez bizony kincsnek kevés, áldozatnak viszont, mint Dienes I. véli, különös, mert akkor miért ásták el?

15

5 így a Hampel által közölt tokaji kincs egysége ellen nem csak a nagy balkáni hajkarikák, hanem a honfoglaláskori tárgyak is szólnak. A leleteknek az a része, amely mindezek ellenére tokaji kincsnek mondható, a 10. század utolsó harmadában kerülhetett elrejtésre. Okaként azok a történelmi események jelölhetők meg, amelyek a Felső-Tisza vidék népességének részleges változásával állnak kapcsolatban. A népesség kicserélődésére utalnak a két nemzedéket magukba foglaló temetők (Karos, Kenézlő, Bezdéd), melyek hirtelen és folytatás nélkül megszűnnek. E lakosságcsere eseményeinek eshetett áldozatául a kincs tulajdonosa. 15

5 Dienes 1961. 183-84. IRODALOM ALEKSANDROV 1984. Aleksandrov, G. Srednevekovno balgarsko sakroviste ot Mihajlovgrad. ArhSof 26 (1984) :1 29-37. A

NTONIEWICZ 1968. Antoniewicz, ]. Niektorie sredniowieczne skarby pruskie i litewskie i ich zwiazki z Russia. Liber Iosepho Kostrzewski octogenario a veneratoribus dicatus. Szerk. Jazdewski, K. Wrocl.-Warszawa-Krakow 1968. 540-550. ANTONOVA 1985. Antonova, V. Sumenskata krepost - Sumenskaja krepost - Festung Schumen. Sumen 1985. Vezető. B

AKAY 1978. Bakay, K. Honfoglalás- és államalapítás kori temetők az Ipoly mentén. StComit 6 (1978). B

ÁLINT 1989. Bálint, Cs. Die Archäologie der Steppe. Wien-Köln 1989. B

ÁLINT 1991. Bálint, Cs. Südungarn im 10. Jahrhundert. StudArch 11 (Bp. 1991). BÁRÁNYNÉ-OBERSCHALL 1945. Bárányné-Oberschall, M. A Kiskunhalas-Bodoglárpusztai középkori ezüstlelet. MagyarMuz. 1945. 13-22. BERNJAKOVIC 1957. Bernjakovic, K. Drevneslavjanskie pamjatniki Zakarpatskoj oblasti (SSSR). S1A 5 (1957) 435-455. BOBCEVA 1980. Bobceva, Lj. Sohranjonnye drevnije slavjanskie obycai v zizni bolgarskogo naselenija XIV veka (po dannym srednevekovogo bolgarskogo kladbiscana myse Kaliakre). Rapports du III

e congres Internat, d'arch. Slave. 2. Brat. 1980. 65-71. В ÓN A 1964. Bóna, I. Der Silbeschatz von Darufalva. ActaArchHung 16 (1964) 151-169. BÓNA 1986. Bóna, I. Daciától Erdőelvéig. A népvándorlás kora Erdélyben. Erdély Története I. szerk. Makkai L.-Mócsy A. Bp. 1986. 107-234. BOSKOVIC 1969. Boskovic, D. red. Stare kulture u Djerdape. Beograd 1969. CHROPOVSKY 1962. Chropovsky, B. Slovanské pohrebisko v Nitre na Lupke. S1A 10 (1962) 175-240. COROVIC-LJUBINKOVIC 1949. Corovic-Ljubinkovic, M. Nalaz iz Markove Városi kod Prilepa. Muzeji 2 (1949) 102-113. ÍOROVIC-LJUBINKOVIC 1951. Corovic-Ljubinkovic, M. Metalni nakit belobrdskog tipa. Starinar 2 (1951) 21-55.