Folia archeologica 43.

Mesterházy Károly: Az ún. tokaji kincs revíziója

FOLIA ARCHAEOLOGICA XLIII. 1994. BUDAPEST AZÜN. TOKAJI KINCS REVÍZIÓJA MESTERHÁZYKároly A 10-11. századi magyar-balkáni, ill. bizánci kapcsolatok vizsgálatakor nem lehet megkerülni a „tokaji kincs" kérdését. Bár a leletek összetartozása az első pillanattól gyanús volt, s ez a gyanú azóta is kísért, hol több, hol kevesebb tárgyat mégis kincshez tartozónak éreztek. Egyes tárgyai kétségtelenül bizánci eredetűek. A félhold alakú lemezes függőket ezért is tárgyaltuk a bizánci-balkáni eredetű tárgyak között. A pénzekkel azonban, melyek biztosan nem sírleletek, inkább a pénzforgalommal kapcsolatban szoktak foglalkozni. A kincset elsőként, közvetlenül a megszerzést követően Hampel közölte rajzos táblákon. Több helyen is bemutatta, de nem a teljes anyagot, mert az utoljára vásárolt néhány tárgy, és az első vétel néhány gyanús darabja kimaradtak a közlésekből. Hampel kezdeti kételye után elfogadta a tárgyak összetartozóságát és edényben talált kincslelet voltát.

1 Magyar részről hosszú idő után Kádár Z. foglalkozott a „lelettel". Ö közölte először fényképes táblán a tárgyakat, de ő sem mindet, mert akkor már nem volt meg pl. egy fibula töredéke, egy bronz pipere csipesz. A leletegyüttes hitelességében nem kételkedett, de már két időbeli réteget választott szét.

2 Nem sokkal később Németh P. érdeklődését keltette fel a kincs. Nyíregyházán rábukkant Jósa A. hirlapcikkeire is, melyekben kétségét fejezte ki a tárgyak együvé tartozásában. Ettől is vezetve Németh két csoportra bontotta a leleteket: a honfoglaláskori tárgyakat Szabolcs megyei sírleletnek (Jósa nyomán Zalkod?) határozta meg, a többi tárgyat viszont elfogadta mint „tokaji kincset".

1 A magyar szakirodalomban többnyire hitelt talált Hampel véleménye és egységes kincsként említették László Gy. és Kralovánszky A.

4 Kádár Z. vándor kereskedő készletének határozta meg a kincset, és az ő véleményéhez csatlakozott Dienes I.

5 és részben Németh P. is.

6 Németh nyomán újabb elrejtési időpont lehetősége merül fel, a bordázott S végű hajkarikák divatjának 1 Hampel 1897. 233-241.; Hampel 1905. II. 498-494. 2 Kádár 1961. 193-209. 3 Németh 1969. (1988) 189-199. Javította Kádár Z. néhány hibás adatát, miközben ő maga is vétett: a 65/1897.1-2. számú békásmegyeri tárgyakat is a „tokaji" kincshez vonta, a 105/1896.1-10.-es tárgyakat viszont elhagyta a leltári adatok felsorolásakor. A cikk magyar nyelvű változatában a 3. kép aláírása hibás, hiszen nem a tokaji, hanem a kladovai lelet tárgyait mutatta be. 4 Fehér—Éry-Kralovánszky 1962.10.; László é. n. (1970) 61. : bizánci kereskedelmi árunak tartotta, amely nem tartozik bele a Kárpát-medence népeinek művészetébe. László 1988. 112-113. 5 Kádár 1961. 204.; Dienes 1964/65. 108. 6 Németh 1969(1988) 197.