Folia archeologica 43.
Tóth Endre: Későrómai sír Tihanyból. (A lemezből készült hagymafejes fibulák tipológiájához)
160 TÓTH ENDR F. В 7a Desanai típus A kengyel keresztmetszete már többé-kevésbé felveszi a csoportra jellemző ötszögletes formát. A tűtartó még mindig, а В 6-os csoport egy típusaihoz hasonló vékony körátmetszetű cső. Elülső része egyúttal a tűtartófelulet díszítésének vékony tengelye. A tűtartó valamivel nagyobb, hosszabb a kengyelnél, díszítés sűrű, áttört, keretezés nélküli minta. A gerinc két oldalán a minta mindkét fennmaradt példánynál sűrű S alakú volutákból áll. 1. Aranyfibula, Lh. feltehetőleg Desana, műkereskedelemből várásolták. (Turin, Museo del'Arte Antica). G. Becatti, Oreficerie antiche dalle minoiche alle barbariche, Roma, 1955, Tav. CLIII, 548. Bierbrauer 1975, 263; VII. tábla 2. Aranyfibula, Lh: Ténès (Algír) Heurgon 1958 22, II. tábla 2. В 7 b Apahidai típus A hatszögletű kereszttag rövid, a gömbök gerezdeltek, esetenként csavarmenetesek. A kengyel keresztmetszete ötszögletű, a tűtartó nem cső, hanem valódi tok: keresztmetszete félkör (Childerik-fibula) vagy háromszögalakú (apahidai fibula). A tűtartó a kengyelhez képest jelentősen meghosszabbodik, a kétszerese is lehet. A hagymafejes fibulák összes típusa közül a legnagyobb az apahidai típusnál a tűtartó, amelynek teljes felületét finom, áttört minta ékesíti, esetenként a hátsó oldalán is. A tűtartófelületet vékony léctag hangsúlyosan keretezi. A Childerik fibula tűtartójának hátsó része hasonlóan van díszítve a felülethez, az apahidai példány tűtartója hátoldalának két lapját finom áttört akantuszinda díszíti. A tűtartófelületet esetenként hosszúszárú latin kereszt (Apahida, Róma-Palatinus), máskor körkeretbe foglalt görög kereszt (Reggio Emilia) díszíti. A csoport minden ismert példánya aranyból készült: az öt darabhoz (Apahida, Tournai, Reggio Emilia, Róma, ism. lh. a Louvreban) egy további, ugyan töredékes fibula sorolható. Ez a darab annál is inkább fontos, mert a típus legnagyobb példánya lehetett, és a lelőhelyét is ismerjük. A fibula-töredék 1857-ben Sisciatól kissé DNy-ra Degoj falunál a Kulpa-mederből került elő, és a bécsi Kunsthistorisches Museum őrzi 3 1. Az aranylemezből készült fibulának a tűje és a tűtartója hiányzik. Mivel éppen a tűtartó a típus jellegzetessége, ezért a darab besorolása a lemezes fibulák tipológiájának megállapítása előtt nehézségbe ütközött. A csoportba és típusba sorolás a csavaros oldalgömb és a kengyelkeresztmetszet segítségével lehetséges. A viseleti helyzetben bal oldali oldalgömb csavarmenetes. Mivel ez csak a hagymafejes fibuláknak а В 5 (volutás) és В 7-es (áttört díszű) csoportjában fordul elő, a degoj-i töredék is ezekbe sorolható. Mivel azonban a két csoport között a fibulakengyel keresztmetszete feltűnően különbözik, а В 5-ös volutás csoport nem jöhet szóba. A volutás csoport fibuláinak kengyele magas háromszög, vagy egyenlőszárú háromszög alakú. А В 7-es csoport fibuláinak a kengyelkeresztmetszete ötszögletű. Mivel az ötszögletűség a desanai típusnál még kevéssé érvényesül, az apahidai típus fibuláira viszont már a kifejlett forma jellemző, a határozottan ötszögletű keresztmetszetű degoji fibulát is ebbe a típusba kell sorolni. 3 1 А^оЯ 1958, 18.
