Folia archeologica 43.

Tóth Endre: Későrómai sír Tihanyból. (A lemezből készült hagymafejes fibulák tipológiájához)

138 TÓTH ENDRF. készítési technika sajátosságai, és egyes funkcionális részletek (pl. tűtartónyílás) vizsgálata. Főképpen pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni a készítés módját. A hagymafejes fibulákra nézve kétféle készítési technika a meghatározó: vagy öntötték a fibulákat, vagy lemezből hajtogatták. A kétféle előállítás más technikát és más felkészültséget jelent. A lemezfibulák készítése munkaigényesebb folyamat, hiszen a tárgyat 16-20 darabból kellett összeállítani és tartósságát biztosítani. Ehhez járult még a lemezfibulák különlegesen finom nielló díszítése. A díszítési eljárásra nemcsak finomsága miatt érdemes figyelni. A nielló alapanyaga - amint az köztudott - a legkevésbé sem a bronz. A hagymafejes fibulákon kívül más leletcsoportban sorozatban, bronzon nem is használták. Korábban és későbben, igazi alapanyaga, ahol a technika sajátossága, a fényesen csillogó alap és a fekete díszítés ellentéte igazán érvényesül, az az ezüst. A készítési technika iránti közömbösség a publikálók nagy részére jellemző. Számos esetben említés sem történik arról, hogy a fibula öntéssel készült-e - tehát tömör -, vagy lemezből, tehát üreges. Még olyan funkcionális jellegzetességeket is mellőznek, mint a tűtartónyílás helye. A rajzokról esetenként nem lehet megállapítani, hogy milyen a tűszerkezet, hol van a tűtartón a nyílás, vagy az egyes fibularészek milyen keresztmetszetűek. A van Buchem IV B-Keller 5. típusának fibuláinál a besorolás alapja: a kereszttag hatszögletű metszete vagy a hossza nem elég a típusok jellemzésére és elkülönítésére. A lemezből készült fibulák kereszttagjának metszete mindig hatszögletű! Ezért a csoport összetétele felettébb vegyes. Azt sem állíthatjuk, hogy az 5. típusba sorolt darabok valóban egy időben keletkeztek és voltak használatban. Alcsoportokat lehet és kell elkülöníteni, amelyek keltezése részben egyidejű, részben különböző lehet. Leglényegesebb pedig a mellőzött technika, a lemezből történő előállítás figyelembevétele. Ph. M. Pröttel

1

6 észrevette a korai, arany, feliratos „császárfibulák"

1

7 és az 5. csoport közötti alaki affinitást, de okát nem tudta adni. A formai hasonlóság véleményem szerint a lemeztechnika következménye. A korai arany császárfibulák legtöbbjét, mint az üreges niederemmelit, lemezből hajlították: takarékoskodtak az értékes fémmel. A technika pedig sok tekintetben meghatározta a formát. Lemezből az egyes tagokat vaskosabb átmetszetűre készítették. Nem azért, mert az ötvös nem tudott vékonyabbat előállítani, hanem, mert akkor éppen a vékonysága miatt a fibula alkalmatlan lett volna a ruhaszárnyak összekapcsolására, kevéssé lett volna tartósan használható tárgy. A lemezfibuláknál a tűtartók csak ritkán szélesednek ki: oldalai általában párhuzamosak. A kereszttag pedig nem téglalap keresztmetszetű, hanem hatszögletes. Ennek oka csak részben a biztonságosabb, nagyobb felületen történő rögzítés. A hatszögletű kereszttag két végét kerek átmetszetűre alakították ki, hogy az oldalgömbök illesztése könnyebben megoldható legyen. Mindezek mellett az aranylemezből készült, korai, 4. század első évtizedeiben készült lemezfibulák díszítésben és más megoldásokban követik a korabeli öntött fibulákat (tűtartó nyílásának helye, a tűtartófelület alakja és díszítése). Jellemző a tűtartónyílás helye. Ez az öntött és a lemezből készült korai fibuláknál egységesen, ábrázolásban bal oldalon, viselési helyzetben a jobb kéz felé nyílik. Ezzel szemben a késői lemezfibulák több típusára éppen a fordított tűtartónyílás jellemző: viseleti helyzetben szinte kivétel nélkül a balkéz felé nyílnak. 1

6 Pröttel 1988, 367. 1

7 Vö.:№>//1974, 221. Ua. Zur goldene „Kaiserfibel" aus Arezzo (ehemals in Florenz), BJ 176,1976, 181.