Folia archeologica 42.

Tóth Endre: Későrómai ezüstkanál Bajnáról

94 TÓTH ENDRE az összekapcsolása uralkodóvá válik és formája jellemzően változik meg: a köztes rész hangsúlyosabbá, erőteljesebbé és díszítetté válik. A korábbi, kerek lapát helyett az idő előrehaladásával gyakoribb lesz a zacskó, majd körte forma, végül a 4. századi egymás mellett élő lapátformák közül a mandula alak került ki győztesen és élt tovább a következő évszázadokban. Mindemellett a korai, kerek lapátos, hosszú, egyenes nyelű cochleart még a 4. században is használják

3

9. A 4. századi kiskanalakat M. Martin az általában voluta alakú köztes tag formai megoldásának változása alapján csoportosította

4

0. Már a késői császárkorban találunk olyan kiskanalakat, ahol a nyél lapát felöli vége állatfejben végződik

4

1: ez a forma lesz a posztrómai kor egyik vezértípusa

4

2 (griff, oroszlán, vadkan). A másik vezértípus: a lapátot sima korong kapcsolja a nyélhez, lapos felületén helyet biztosítva a monogram-feliratnak

4

3, majd a két típust egyesítik (lásd pl. az „antiochiai" kincs kanalait). A korábbi császárkor ritkábban előforduló, ámbár díszesebb kiskanálformái nem jutottak el a 4. századig, vagy legalábbis nem váltak a népvándorláskori és koraközépkori kanalak ősévé

4

4, (ilyenek az erősen profilált, általában korongalakú nyéllel végződő, emaillos-mintájú tömzsi kanalak) és a figurális nyelűek. A cochlear, mint evőeszköz, jóval nagyobb számban fordul elő a leletanyagban, mint a ligula. Ez a megfigyelés összhangban látszik állni a szóhasználattal. A Thesaurus Lingue Latinae címszavai között a cochlearnak

4

5 számosabb az előfordulása a szövegekben, mint a ligulának

4

6. Jellemző lehet, hogy Apicius receptkönyvében a cochlearral ellentétben a ligula nem fordul elő

4

7. A szó gyakoriságával összhangban áll, hogy a cochleart mértékként is használták

4

8. A császárkor előrehaladtával a ligula méginkább kiszorult a használatból, és - legalábbis a nyugati birodalomban - a cochlear általában a kanalat kezdte jelenteni. Ez csak abban az esetben volt lehetséges, hogyha a ligula és a cochlear specifikus különbsége - ami az egykor eltérő funkcióból eredt - megszűnt. Ennek jele, hogy a 4-5. században már azokat a kanalakat is cochlearnak nevezik, amelyek nyélvége már nem kihegyezett, hanem gombbal végződik. Ennek az átalakulásnak bizonyítéka, hogy a neolatin nyelvekben a kanál szó nem a ligulából, hanem a cochlearból származik. Az olasz cucchiaio, a francia cuiller, a spanyol cuchara, a portugál colher egyazon eredetű. Ezzel szemben a románban a lingurâ jelenti a kanalat: azaz a másik szóból származik. Nem volna érdektelen a kanált jelentő szavak nyelvészeti-szemiotikái vizsgálata és kultúrtörténeti értékelése. A mai ember számára szokatlan, hogy a római evőeszköz lapátrészét díszítették és feliratozták. Számos olyan római kanál maradt ránk, amelyek lapátjának belső ol3

9 Hiteles lelet a majsi 4. századi temető 10. számú sírjában (Sz. Burger A., Róma kori temető Majson, ArchÉrt 99, 1972, 67. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, Leltári száma 63.10.6.; hossza 15,9 cm. 4

0 Martin 1984 4

1 Dorchsteri kanalak: O. M. Dalton: Roman Spoons from Dorchester, The Antiquaries Journal, 2, 1992, 89-92.; A thetfordi kincsből: H. Johns-Potter 1983, 121-124.; Etrains-sur-Mohain-i ezüstkanál: T. Baratte, in Tresors d'orfevrerie Gallo-Romains, Paris 1989, nr. 128, p. 181. 4

2 Bierbrauer 1975 4

3 Bierbrauer 1975 4

4 Lásd: Köln-Bickendorf (F. Fremersdorf, Neue Inschriften aus Köln, Germ. 11,1928,39.; Figurális nyelű kanalak: Helpston, Cambridgeshire, Britannia 13, 1982, 309.; 4

5 ThLL III 1398. 4

6 ThLL 1396. 4

7 Apicius, de re coquinaria (M. E. Milham, 1969) index 4

8 ThLL III 1399.