Folia archeologica 42.
Tóth Endre: Későrómai ezüstkanál Bajnáról
K ÉSÓ RO MAI EZÜSTKAN AL BAJNARÓL 95 dalát vésett vagy rádiótechnikával készített egyszerűbb vagy bonyolultabb minta és felirat díszíti. A közölt leletek alapján úgy látszik, hogy a kanállapát díszítése gyakoribb a cochlearok, mint a ligulák esetében. Ez azt sugallja, hogy a díszítés a kétféle kanáltípus funkcionális különbségének is a következménye lehet. Jól megfigyelhető, hogy a díszítés és a felirat elhelyezésében bizonyos tendencia érvényesült és a kanalak formai változásával a díszítés helye is átalakult. A rövid, hajlított nyelű liguláknál és a hegyes, vékony nyelű cochlearoknak csak a lapátrészét lehetett díszíteni. Az egyszerűbb (sugaras minta, indák) vagy bonyolultabb figurális ábrázolás (hal vagy más állatok) a lapát belső oldalára kerültek. Figurális ábrázolás esetében a feliratot a kép alá vésték fel. Ha azonban csak felirattal látták el a kanalat, akkor azt szinte kizárólag 4 9 a lapát tengelyére tették. A 4. századtól kezdve a felirat egyre gyakrabban a nyél lapát felöli végére kerül rá. Ennek oka a kanalak formai átalakulása, a díszítés megváltozása, valamint a használat módosulásában kereshető. A 4. század végére megszűnik a formai különbség a cochlear és a ligula között, mert a cochlear már rég nem töltötte be eredeti feladatát. Ezért az evőeszköz elvesztette funkciójának megfelelő, jellegzetes hosszú, vékony, kihegyesedő nyelét, amely szükségtelenné vált. A nyél megvastagodik, egyre jobban profilálják és díszítik. Eleinte még hegyes marad, csak a lapát felüli végét vastagítják: díszítik, profilálják és csavarják. Az átalakulás következtében megvastagodott nyélen hely lesz az esetenként szükséges felirat számára: ennek szövege szokásos jókívánság (utere felix), a tulajdonos neve, dedikáció személynek vagy istennek, illetőleg keresztény tartalmú felirat. Tehát a díszítés és a felirat a lapát helyett a kanál középső részére korlátozódik: a lapát simává, dísztelenné, azaz étkezésre praktikusabbá és higiénikusabbá válik. Amikor pedig az 5-6. században a lapát és a nyél közti köztes tag sima korong lesz, kitűnő lehetőséget nyújt a köralakban jól megkomponálható tulajdonosi monogram felvésésére 5 0. Könnyen belátható, hogy a császárkorban az asztalnál helyet foglaló étkezők részére a kanál volt a legfontosabb evőeszköz: azért volt fontos, mert egyes ételeket - leveseket, szószokat, azaz a folyékony készítményeket - kanál nélkül nem lehetett elfogyasztani. Legfeljebb akkor, ha kialakult a folyékony ételek pohárból történő fogyasztásának szokása. Emellett arra is gondolnunk kell, hogy a mai étkezési szokásokból egyáltalában nem következtethetünk vissza a régebbi korokéra, főleg a távoli múltra. Az evőeszközökkel kapcsolatos szokások, tiltások és korlátozások rendkívül sokat változtak 5 1: azaz lehetséges, hogy a császárkorban az evőkanalat nem csupán a folyékony ételeknél használták. A császárkorban ismerték ugyan a villát (néhány példány előkerült 5 2). A gyér példányszám alapján használata azonban kifejezetten ritka volt. A kés használatát pedig érthetően a tilalmak sora kisérte 5 3; a húsételek tálalás utáni feldarabolása végül is nélkülözhetővé tette. Amennyiben szükség volt még késre, akkor valószínűleg a vendég sokkal inkább a sajátját használta, mintsem a vendéglátóét, amelyet sokdarabos készletként a leletek tanúsága szerint nem is állítottak elő - ellentétben a kanalakkal 5 4. Ha az asztalnál szükség volt még késre, ak4 9 Kivétel például a Junonak szentelt kanál: Dalton 1901, nr. 322 5 0 Bierbrauer 1975: 5 1 N. Elias: A civilizáció folyamat, Budapest 1987, 249. 5 2 Vö.:DACLV:2, 2097-98 5 3 N. Elias i. m. 256. 5 4 Oliver 1977, 54, 69.
