Folia archeologica 42.

Tóth Endre: Későrómai ezüstkanál Bajnáról

92 TÓTH ENDRE tezhető, bronzlemezből készült hagymafejes fibulák: a tűtartó és a kengyel mintás felületén változó számban jelennek meg

2

6 1-8 db). A nevezetes Köln-braunsfeldi, bibliai-jelenetes félgömbalakú kék üvegcsészén is feltűnik a négy medaillonportré

2

7. R. Delbrück az alakokat Nagy Constantinus fiaival azonosította és véleményét a kutatók hosszú ideig elfogadták . Ennek értelmében kísérelte meg Th. Ivanov a fibulák képmásait is azonosítani

2

9. Az elképzelés pályafutásának végére U. Süssenbach tett pontot, amikor a Köln-braunsfeldi pohár ábrázolásaival foglalkozva végérvényesen megcáfolta a Constantinus-fiúkkal történő azonosítást éppúgy, mint az individuális portré lehetőségét: eredetüket a dionysiosi körben kereste és kimutatta, hogy változó számuk egyedül a kompozíció függvénye

3

0. Érveihez még hozzátehetjük: az ifjú képmásokat hordó tárgyak kronológiája eleve kizárja az azonosítás lehetőségét. Úgy látom, hogy a bajnai kanál a 4. század húszas éveitől a század végéig bármikor készülhetett. Mégis: a mustra rokonsága a bronzlemezből készült hagymafejes fibulákéval, amelyeket szintén kör-rombusz minta és medaillonportré díszít, arra mutat, hogy készítésük időben nem húzható szét jelentősen. Mivel a fibulák a 4. század hatvanas-hetvenes éveire keltezhetők, valószínűleg a kanál is a század harmadik negyedének remeke. Kanalunk a többi későantik, díszített kanállal együtt „jobbkezes" evőeszköz: a mintát a tárgy használója akkor látja, természetes helyzetben, ha jobb kezében tartja. Kanál súlya 16,36 gramm. Max Martin hangsúlyozta elsőként a korábban mellőzött kanálsúlyok vizsgálatának fontosságát. Táblázatban foglalta össze a cochlearia-súlyokat. Az egyes leletek átlagsúlyából kiszámította a tucatnyi darabból álló készlet összsúlyát. Arra következtetett, hogy a kanalak súlya az első századtól kezdve növekedett. Különösen a 400-as évek után váltak súlyosabbá

3

1. Anélkül, hogy a súlynövekedés jelentőségét kétségbe vonnám, figyelembe kel! venni, hogy nem önmagában a darabonkénti súlynövekedés jellemző az egyes kanalakra, hiszen az mégiscsak a kanál méretének következménye (ha pedig nem, az további vizsgálatot igényel): hosszabb kanál nagyobb súlyú. Ezért, ha össze akarjuk hasonlítani ezeket a tárgyakat, akkor az csak viszonyszámmal történhet, nem pedig a súlyukkal. Ha a kanalak súlyát elosztjuk a hosszúságukkal, akkor jól összehasonlítható viszonyszámot kapunk (azaz az 1 cmre jutó átlagsúlyt). E számok alapján is érzékelhető az 1. századi cochlearok súlynövekedése. Azonban a 3-4. századi és későbbi emelkedés korántsem folyamatos: ezekre a kanalakra inkább a változó súly a jellemző. 2

6 Vö. : Laur-Belart 1959 2

7 Ornamenta ecclesiae. Kunst und Kultur der Romanic 3. Katalog zur Austeilung des SchnüttgenMuseums in der Josef-Haubrich-Kunsthalle, Köln, 1985, G. 3.; H. Hellenkemper in: Glass der Caesaren, Mailand 1988,25-27. 2

8 Lásd a 3. jegyzetet. 2

9 Ivanov 1972, 9-29. 3

0 Süssenbach 1983,24. 3

1 Martin 1984, 83 3

2 A bajnai kanál Max Martin táblázatába nehezen volt beilleszthető, mert a 16,36 gr súlya alapján inkább a 3. századra kellett volna keltezni, mint a negyedikre. Ugyanígy a tetrarchiakori budaújlaki kanalat is, amelynek súlya: 12,5 gr. Ugyanakkor a szintén tetrarchiakori taraneshi kanál a 29 gramjával „túlsúlyos". A súly/cm viszonyszám alapján azonban már nehézség nélkül beilleszthetők a 4. századi kanalak közé.