Folia archeologica 42.
Tóth Endre: Későrómai ezüstkanál Bajnáról
KÉSÓROMAI EZÜSTKAN AL B AJN A RÓ L 93 Úgy gondolom, hogy nem a súlynövekedés az elsődleges, hanem a méret: a hosszúságuk növekedése. Súlyuk ennek következtében változik meg. Ez viszont az eredeti funkció megváltozásával függhet össze. A kisméretű cochlear-típusú evőeszköz a késő császárkorra a nagyobbméretű ligula felé közelített. Hogy kiszorította a használatból, arra elég egyértelmű bizonyíték a szó fennmaradása a neolatin nyelvekben (lásd később). A császárkori étkezőkanalak elnevezése ma már vitathatatlan: a két ismert kanálnévhez, a cochlearhoz és a ligulához jellemző formákat lehet rendelni. A kisebb méretű kanalakat nevezték cochlearnak, noha nemcsak olyan étkezésnél használták, amikor csigát ettek: „Alkalmas vagyok a tojást felbontani és a kagylót, Csak csigabontó mért lett a nevem, te tudod?" kérdezi Martiális 3 3. A cochlear kiskanál volt, lapátjának alakja változó. Kezdetben túlnyomórészt kör, majd zacskó, körte és ovális. A lapátnál többszörösen hosszabb nyél mindig vékony, profilálatlan és kihegyesedő. Ez utóbbi legfontosabb, specifikus ismertetőjegye. Igen gyakori kanálfajta, a leletek túlnyomó többsége ide sorolható. A másik fajta, „az evőkanál", a ligula vagy lingula 3 4 lapátjának alakja kevésbé változatos, mint a cochlearé. Általában tojásdad alakú és egyik típusának jellegzetessége a rövid nyél, amely az esetek többségében vékony, visszahajló, „hattyúnyak" alakú. A nyél vége azonban sohasem hegyes, hanem profilált és gombbal végződik. A másik típus ritkább: ennek nyele rövia, lapos, általában díszített lemez 3 5. A 4. században a lingulát hosszabb, egyenes nyéllel is használják. Noha egyik római evőeszköz forma- és kultúrtörténete sincsen feldolgozva, az ásatási- és szórványleletek ritka kivétellel 3 6 nincsenek összegyűjtve és főként csak a kincsleletek díszes példányait tették közzé, a tárgytípus formai alakulása viszonylag jól nyomon követhető és felrajzolható. A 4. századi és a népvándorláskori példányok pedig hála az augsti kincs kanalait feldolgozó M. Martinnak 3 7 és másoknak 3 8, jól ismertek. A későköztársaság- és koracsászárkori cochlearok lapátja kisméretű, sekély mélységű és köralakú. A hosszú, egyenes nyél a lapáttal egy síkban folytatódik. Már az első században megjelennek és használnak olyan cochleart is, amely lapátjához megemelt „lépcsővel" kapcsolódik a nyél. A későbbiekben a lapátnak és a nyélnek ez 3 3 Martialis, epigr. XXIV 121.; Vö. még: R. Steiger: Gussform für einen Löffel. Römerhaus und Museum Äugst Jahresbericht 1967, 38-42. 3 4 Martialis, epigr. XXIV 120: „Bár az atyák s lovagok ligulának mondanak engem / Lingula néven hív a buta grammatikus", Csengery János fordítása); Hug, Löffel, RE XIII, 1927, 967.; ThLL 3 5 M. Lazovic: Objets byzantins de la collection du Musée d'Art et d'historié, Genava 24, 1977, nr. 4. (p. 19.); nr. 15 (p. 27.). 3 6 Az egyetlen nagyszabású kanálgyűjtemény Emilie Riha munkája: E. Riha-W. В. Stern, Die römischen Löffel aus Äugst und Kaiseraugst (Forschungen in Äugst 5, 1982); Aquileia környéki kanalak: M. A. 5. Firmani: Instrumentum domesticum, Aquileia Nostra 56, 1985, 314-334; általános kanáltörténet: Jackson 1892,1073 7 Martin 1984, Bierbrauer 1975, 314-334. 3 8 D. E. Strong: Greek and Roman Gold and Silver Plate, London 1966, 204-206.; Bierbrauer, 1975
