Folia archeologica 42.

Tóth Endre: Későrómai ezüstkanál Bajnáról

KÉSÓROMAI EZÜSTKAN AL BAJNARÓL 91 lévő alacsony tárgyra tekintenének. Az ábrázolás kicsinysége miatt az arckifejezés alig látható. Megfigyelhető azonban, hogy az ötvös az azonos tekintetek ellenére törekedett a megkülönböztetésre. Azaz nem sematikusan másolt egyforma arcokat. Hogy valamiféle egyéniesítést akart elérni, azt a jobb alsó medaillonportré árulja el: az arc soványabb, szikárabb a többinél és a hajviselete is eltér a három másik ifjú sima, dús hajától: a negyedik ifjú haja rövid és göndör

1

4. A kanálforma és a díszítés pontos tárgymeghatározást és viszonylag pontos keltezést tesz lehetővé. Az evőeszköz a római császárkor kisebb méretű kanalai közé tartozik, amelyeknek cochlear a neve. Jellemzője a kanállapát és a nyél hangsúlyozottan eltérő síkjainak összekapcsolása nyitott volutával. A kanalat formája a 4. századra keltezi. Max Martin С csoportjába tartozik

1

3. E keltezéssel összhangban vannak a díszítésből következő érvek. A váltakozó kör és rombusz-mustra jellegzetes 4. századi motívum. Mint sorminta és szönyegminta a későcsászárkori iparművészet számos tárgyán látható. Szőnyegmintaként leggyakrabban a textilművészetben fordul elő: a diptychonok consuljainak és tisztségviselőinek ruháinak kedvelt mintája

1

6. A hasonlóság még nagyobb, ha a textilmedaillonok figurális ábrázolásaira, mell- és arcképeire gondolunk

1

7. A fémművességben gyakoribb a sorminta: ezüstedényeken (pl. az augsti Ariadne-tálon

1

8), hagymafejes fibulák kengyelgerincén és tűtartójának felületén . A geometrikus díszítésű rombusz arcképmedaillonnal váltakozva a fibula : tűtartók egyik típusának jellegzetes dísze

2

0. Kanalunkon a rombuszt rozetta tölti ki: a megoldás a textileken, övcsatokon gyakori. A díszítés figurális része a kerek medallionokba komponált ifjú portrék. A keltezés szűkítéséhez azonban segítséget nem adnak, mert alkalmazásuk a 4. századi iparművészet számos műfajában szinte közhely. A későtetrarchia idején készült taraneshi (Macedonia) ezüsttál peremén éppúgy láthatók

2

1, mint a conçesti

2

2 tálon, vagy a trapraini kincs töredékén

2

3. A Seuso-készlet sokszögletű állathecces ezüstkancsójának nyakrészét és fedőkupakját díszítik ifjak medaillonportréi

2

4. Övvereteken és ezüstgyűrűn is előfordulnak

2

5. Talán legismertebbek a Pannoniában és a közép-dunai tartományokban különösen gyakori, 4. század harmadik negyedére kel1

4 Ugyanez figyelhető meg a Köln-Braunsfeld-i üvegpoháron is: a négy közül az egyik fiú haja göndör. 1

5 Martin 1984.; a cochlearhoz: Mau, Cochlear, RE IV, 1901, 156-157.; 1

6 Lásd: Delbrück 1933. I. 93. Taf. 3. (Felix, 480); 100. Taf. 6./Basilius (480); 103; Taf. 7. (Boethius 487), stb. 1

7 Delbrück 1933, Taf. 63,1. 244: Stilicho tunikáját és chlamisát a geometrikus mustrába foglalt mellképek és alakok díszítik; továbbá I. 90. Taf. 2. (II. Constantinus) 417; stb. 1

8 Cahn-Kaufmann-Heinimann 1984 1

9 Laur-Belart 1959,57,2

0 Magyar Nemzeti Múzeum, bronzfibula (Lh: ism. ltsz. 54.33.61); 2

1 M. ívanovski: Eden docnoanticen grob od Taranesh, 2Ant 34, 1984, 319-226. 2

2 L. A. Matzulewits

, Byzantinische Antike. Studien auf Grund der Silbergefässe der Ermitage, Archäologische Mitteilungen aus russischen Sammlungen 2. Berlin—Leipzig 1929. А. O. Curie, The Tresaure of Traprain, Glasgow 1923, 23.; A 4. sz. korsó nyakdíszítésén. Lásd még Th. Dohm, Spätantikes Silber aus Brittanien, MittDAI 1, 1948, Taf. 25. 2

4 M. Mundeil Mango: The Seuso Treasure (Sotheby's Catalogue), 1990, 5.; Ua: Der Seuso-Schatzfund, Antike Welt 21, 1990, 75. 2

5 Dalton 1901, Nr. 207, 32.-, Süssenbach 1983.