Folia archeologica 42.

Gerelyes Ibolya: A török díszfegyverek elterjedése és használata Magyarországon a 16-17. században

MAGYARORSZÁGI TÖRÖK DÍSZFEGYVEREK 221 összeírok törökként megneveztek. Az esetek többségében azonban sajnos, csak a leírásokból kiindulva igen nehéz eldöntenünk az adott tárgy eredetét. Az „aranyozott ezüst, türkizekkel gazdagon kirakott, bársonnyal borított, czapás bőrrel bevont, skófiummal varrott" jelzők, illetve meghatározások ugyanis a török, illetve magyar díszfegyverre, lószerszámra, nyeregre egyaránt ráillenek. A korabeli magyar hagyatéki leltárak, ingóság jegyzékek, végrendeletek alább következő elemzése során csak azokat a tárgyakat vettem figyelembe, melyeket valamely fenti ismérv alapján valóban töröknek tarthatunk. így elképzelhető, hogy valamivel több török díszfegyver stb. volt magyar tulajdonban, mint amennyit a rendszerezés során számba vehettem. Török fegyver, illetve lószerszám magyar hagyatékban legkorábban a 16. század végén fordul elő. Geszthy Ferenc, a Báthory fejedelmi családdal rokonságban álló nagy befolyású erdélyi főúr 1593-ban kelt végrendeletében már találunk olyan fegyvereket, melyeket minden valószínűség szerint töröknek kell tartanunk.

1

0 Bocskai István, a későbbi fejedelem 1595-ös végrendeletében egy török nyeregről tesz említést.

1

1 Ezt követően, a 17. század első évtizedéből mindössze két összeírást ismerünk, melyben török fegyver, illetve lószerszám előfordul. 1603-ban Kamuthy Balázs, 1607-ben Monoky Erzsébet ingóságai között említenek egy török puskát, illetve egy lóra való szügyelőt.

1

2 II. Mátyás (1608-1619) 1608. évi koronázásakor állítólag „már egész bandériumok vonultak fel török szerrel. Széchy György például 200 huszárral és 100 hajdúval jelent meg ott. Úgy a huszárok, mint a hajdúk szere talpig török és tatár volt. Még a zászlóik is török módra készültek... Kollonits Szigfrid kerületi generális 50 huszárral jelent meg itt. Mind az ötven huszár tigris kacagányt hordott, s lovaiknak török szerszámi csillogtak, ragyogtak."

1

3 A 17. századból fennmaradt, ismert ingóságjegyzékek, hagyatékok azonban különös módon nem tükrözik ezt a gazdagságot. A század folyamán fel-feltűnik egy-egy darab, említésre méltó mennyiséget azonban nem találunk. Thurzó György nádor kincstárában 1612-ben mindössze egy török szablyát írtak össze. Kilenc évvel később, fia, Imre hátrahagyott javai között valószínűleg egy másikat említenek meg, a két tárgy leírása ugyanis nem teljesen azonos. A török tárgyak csekély száma ellenére a Thurzó listák számunkra rendkívül érdekesek, mert már mutatják a török kézművesség érezhető hatását. Az összeírásokban ugyanis számos „portai formán " - tehát törökös módon-készített lószerszámot, kengyelvasat, nyerget találunk.

1

4 A 17. század első felében, 1642-ben, Monoky Erzsébet és Zsuzsanna „arany és ezüst marháinak" jegyzékében említenek egy török handzsárt, valamint egy portai, tehát Isztambulban vett, lószerszámot. 1643-ból való az az összeírás, mely az ismeretlen tulajdonosnak a török portán vett lószerszámát és lóta1

0 Radvánszky III. 1879,145-146. 1

1 Radvánszky III. 1879, 176. 1

2 Raduânszky II. 1879, 103,132. 1

3 Takáts IV. 1917,18. 1

4 Radvánszky II. 1879,177, 179-180, 182,184,229,232-233. 1

5 Radvánszky II. 1879, 274, 276.