Folia archeologica 42.
Tóth Endre: Későrómai ezüstkanál Bajnáról
112 TÓTH ENDRE szolgálatban álló germánokra jellemző övveret, valamint a sírban talált vas fokos mutatja, hogy miért került a tartományi szokástól eltérően ezüstkanál a sírba. Az aquincumi „B"-sír ugyancsak a katonavárostól délre került elő: ebben az elveszett kanál mellett gagátból faragott késnyél figurája is nyugati, germániai eredetű 10 3: alighanem ennek a sírnak a halottja sem volt őslakos Pannoniában. Végül a dunaújvárosi római temető 22. számú rablott sírjában találtak egy nagy, kétfülű hengeres vésett üvegpalack, kés, ezüstlemezkék társaságában egy 13,4 cm hosszú, ritka díszítésű ezüstkanalat 10 4: a cochlear lapátja és a kihegyesedő vége közti részt delfin alak helyettesíti. Az üvegkorsó alapján a sír tetrarchia-kori, vagy legalábbis a 4. század első évtizedeiben temették el a halottat: a kanál keltezése a 270-300-as évek. Úgy látszik tehát, hogy a kanálmellékletadás szokása etnikumjelző is lehet: a Rajna-vidék tömeges előfordulásával ellentétben a Közép-dunai tartományokban számuk elenyésző, és a rítus vagy más mellékletek alapján egyébként is sejthető az idegen származás. Azaz a kanálmellékletadás szokása nem jellemző a kelta-illyr eredetű lakosságra. Vizsgálandó feladat lehet, hogy a kanál mintegy státusszimbólum részeként került-e a sírba, vagy pedig ételmelléklet adás következtében. 10 3 W. Hagen, Kaiserzeitlichen Gagatarbeiten aus dem rheinischen Germanien, BJ 142,1937, 77—146. 10 4 /. Paulovics, Die römische Siedlung von Dunapentele, Arch. Hung. 2, Budapest 1927, 57. Radnóti A., in: Intercisa, ArchHung 36, Budapest 1958, 227. Tévesen Galerius érmet is említ a sírban Ennek azonban sem Paulovics István publikációjában, sem az MNM leltárkönyvében semmi nyoma nincsen. A kanál leltári száma: 6, 1926. 53. IRODALOM BÖHME 1970.H.W. Böhme: Löffelbeigabe in spätrömischen Gräbern nördlich der Alpen, JRGZM 17,1970, 172—200 BIERBRAUER 1975. Bierbrauer, V., Die Ostgotische Grab- und Schatzfunde in Italien, Spoleto 1975 CAHN —KAUFMANN —HEINIMANN 1984. Der spätrömische Silberschatz von Kaiseraugst, (Szerk. H. A. Cahn —A. Kaufmann —Heinimann), Derendingen 1984 DALTON 1901. O. M. Dalton, Catalogue of Early Christian Antiquities and Objects, ... in the British Museum, London 1901 ENGEMANN 1972./. Engemann, Anmerkungen zu spätantiken Geräten des Alltagsleben mit christlichen Bildern, Symbolen und Inschriften, JAC 15,1972, 154—173. IVANOV 1972. T. Ivanov: Obrazi na Konstantin I i sinovete mu varnu lukovicni fibuli ot Bulgarija, Arheologia (Sofia) 14; 4, 1972,9—29. JACKSON 1892. C. J. Jackson, The Spoon and its history, its form, material and developement, more particulary in England, ArchOx 2. ser. 3,1892, 107. JOHNS —POTTER C. Johns-T. Potter, The Thetford Treasure, London 1983 LAUR — BELART 1959. R. Laur —Beiart: Ein frühchristliches Grab aus Basel, Ur —Schweiz 23:4, 1959, 57—71. MARTIN 1984. M. Martin: Zur Entwicklung des Esslöffels in römischer und nachrömischer Zeit, in Cahn — Kaufmann —Heinimann 1984, 76—96 MILOJCIC 1968. V. Milojcic, Zu den spätkaiserzeitlichen und merovingischen Silberlöffeln, 49. RGK 1968, 111—148. OLIVER 1977. A. Oliver Jr, Silver for the Gods: 800 Years of Greek and Roman Silver, The Toledo Museum of Art, Toledo 1977 PETRIKOVITS 1966 H. v. Petrikovits: Frühchristliche Silberlöffel, Corolla Memoriae Erich Swoboda dedicate, Römische Forschungen in Niederösterreich Nd. v. Graz — Köln 1966. SUSSENBACH 1983. U. Süssenbach: Die „Konstantinischen Prinzen" des Goldglases von Köln —Braunsfeld, Wallraf —Richartz Jb. 44, 1983, 11—27.
