Folia archeologica 41.

Tibor Kovács: Egy bronzkori ritkaság: a tiszafüredi emberarcú askos és délkeleti kapcsolatai

EGY BRONZKORI RITKASÁG: ATISZAFÜREDI EMBERARCÚ ASKOS ÉS DÉLKELETI KAPCSOLATAI A Magyarország ÉK-i részén fekvő Tiszafüreden 1966-ban ritka leletet, egy emberarcú askost találtunk (1-5. ábra). A kérdés, amely szinte a tárgy találásának pillanatában felmerült, a következő: vajon milyen és mely irányból érkező szellemi és formai hatás hívta életre a Kárpát-medence II. évezredbeli művészetében a bemutatott teriomorf emberábrázolást. És amennyiben erre konkrét választ nem lehet adni, elképzelhető-e, hogy a Kárpát-medence bronzkori népeinek távoli gyökerekből táplálkozó hiedelemvilága — itt a konvergencia lehetőségére gondolunk — megteremtette a maga kettősalakú istenét ? Vagy esetleg arról van szó, hogy más területekről tovagyűrűző szellemi-gondolati áramlat öltött testet a helyi ábrázolóművészet formanyelvén? Az askos másodlagos helyzetben, a humuszban feküdt, összeroppant állapotban. A lelőhelyen, ahol mintegy 18 000 m

2-t tártunk fel, az időben egymást követő füzesabonyi kultúra és a kárpátvidéki halomsíros kultúra több mint ezer sírja került felszínre. A feltárt, viszonylag nagy területen helyenként neolitikus (alföldi vonaldíszes kerámia) és rézkori (hunyadi-halmi csoport, badeni kultúra) telepnyomokat találtunk.

1 E tény nehezíti a máig — legalábbis Európában biztosan — unikális példánynak tekinthető askos készítési idejének, ill. kulturális hovatartozásának meghatározását. Egyedi jellege mind tartalmi (kombinált ember-állat ábrázolás), mind formai jegyeiből adódik. A többnyire erősen stilizált dél- és középeurópai askosokhoz viszonyítva, a 14 cm magas és 17,5 cm hosszú tiszafüredi példány realisztikusabban utánozza egy pihenő madár testének körvonalait (1-2. ábra). A madár szárnyait bordák jelzik, kinyúló farkát négy lyuk töri át, amelyek — a nyakat áthidaló szalagfüllel — a minden bizonnyal kultikus edény felfüggesztését szolgálták (3. ábra). Ugyanakkor az askos felmagasodó, kihajló peremű nyakrésze (átmérője 6,5 cm) olyan stilizált emberfej ábrázolásnak fogható fel, amelyen a füleket, az orrot és a szemöldökívet plasztikusan, a szemeket benyomott pontokkal jelölték (4-5. ábra). Az ábrázolás lényegét kifejező motívumokon kívül, esetleg korra utaló, díszítés az edényen nincs.

2 A neolitikumot követően, a Kárpát-medencén belül a plasztikus elemeket előtérbe állító arcábrázolás a későrézkorban tűnik fel a badeni kultúra Center-ben talált edényein.

3 Miután Tiszafüreden szórványosan a badeni kultura teleprészleteit is megtaláltuk, elméletileg felvetődhet az askos rézkorba keltezésének lehetősége is. Ézt az alábbi négy, különböző bizonyító erejű adattal lehet kizárni: — az edény anyagának textúrája, ill. kidolgozása egyértelműen bronzkori jell

eS

ű

; — a badeni kultúrából ezideig askos nem ismert, és a madárábrázolás esetleges meglétére is csak egykét bizonytalan adat utal;