Folia archeologica 40.
Tóth Endre: B. Thomas Edit (1923-1988.)
10 TÓTH ENDRE tárgyai a klasszika archaeologia, a provinciális és keresztény régészet voltak; művészettörténetet is hallgatott. A szakmai gyakorlatot 1947-ben a Szépművészeti Múzeumban végezte, 1948-ban doktorált, disszertációjának témája a pannóniai villaépítészet volt. 1948-ban az egyetem Klasszika Archaeologiai Intézetében díjtalan gyakornokként, majd tanársegédként dolgozott. 1949-ben a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségére, 1950-ben az újonnan megalakított Múzeumok és Műemlékek Országos Központjába került régészeti előadónak. A háborút követő évek szervezési és változásai után 1952-ben került végleges helyére a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol több, mint negyed századig dolgozott. 1952 januárjában megbízták a Nemzeti Múzeum Adattárának megszervezésével, majd 1955-ig az osztály munkáját vezette. Ezt követően két évig az intézmény tudományos titkára volt, majd 1957-től két éven át a Régészeti Könyvtárban dolgozott. 1959-től a Régészeti Osztály Római Gyűjteményének tudományos főmunkatársa. 1969. január 1-vel nevezték ki a Restaurátor Osztály vezetőjévé. Nyugdíjazásáig, 1979-ig irányította az újjászervezett osztály munkáját. A múzeumban eltöltött évek nem biztosítottak számára nyugodt, elmélyült kutatási lehetőséget. Saját bevallása szerint a Régészeti Könyvtárban eltöltött két év volt erre egyedül igazán alkalmas. Szervező egyénisége megfelelő energiával párosult: ez a képessége hozta magával, hogy élete nagy része szervezési feladatokkal telt el. Fáradhatatlan volt a régészeti kiállítások rendezésében. Nem egy vidéki múzeumban sorozatosan О tervezte és rendezte a római tárgyú kiállításokat. Ilyen irányú munkássága pályája kezdetétől a Restaurátor Osztály vezetéséig tartott. 1949-ben Tiszafüreden falumúzeumot, Székesfehérváron régészeti kiállítást rendezett. 1950-ben, 1958-ban irányításával újult meg a veszprémi múzeum régészeti kiállítása. 1963-ban újrarendezte a veszprémi kiállítást: tevékenységének köszönhető, hogy a balácai római villa évtizedek óta ládákban romló falfestmény-töredékeit restaurálták és helyreállították, így megőrizték az utókornak. 1960-ban Mosonmagyaróváron, 1964-ben Szekszárdon rendezte a múzeum római kiállítását. 1970-ben ismét az elgondolása szerint mutatták be Szekszárdon a római leleteket. 1965-ben Tihanyban, az egykori bencés apátságban tervezte a megye római kőemlékeinek bemutatását. A múzeumok értékeit bemutató kiállítások mellett arra is törekedett, hogy a legszebb, legérdekesebb régészeti leleteket széles körben, belföldön és külföldön egyaránt megismertesse. „Magyarország régészeti leletei" címmel albumot szerkesztett és állított össze: az egyes korszakok leleteit más és más szakember mutatta be. A munka 1956-ban németül és angolul, 1957-ben magyarul jelent meg. A szép kiállítású, vaskos könyv az első idegennyelvű, népszerűsítő régészeti munka volt a világháború után. Amikor lehetőség nyílt rá, azonnal megszervezte az első régészeti vándorkiállítást „A rómaiak Pannoniában" címmel. A kiállítás nagy vándorutat tett meg külföldön. A Nemzeti Múzeumban Bónis Évával és Soproni Sándorral együtt indította útnak azt a nagysikerű kiállítássorozatot, amit elsőként 1967-ben a prágai Nemzeti Múzeumban, azután Nijmegenben, Krefeldben, Münchenben és Tongerenben mutattak be. A római kori Pannónia leleteit, legszebb emlékeit bemutató kiállítás később folytatta útját Berlinbe, Moszkvába és Leningrádba is. 1961-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban az állandó régészeti kiállítás rendezését vezette. Thomas Edit tudományos működése, feldolgozásai szorosan kapcsolódtak a
