Folia archeologica 40.

Tóth Endre: B. Thomas Edit (1923-1988.)

В. THOMAS EDIT (1923-1988.) 9 leletekhez. A kiállításrendezések során számos fontos emléket emelt ki a feledés homályából; sok tárgy neki köszönheti múzeumba kerülését, és azt is, hogy magyar és külföldi kutatók közkincsévé válhattak. Ilyen nevezetes darabok a csopaki második figurális díszítésű asztallap-töredék: megszerzése után azonnal publikálta. A téma élete végéig elkísérte: a múzeumi kőtárakból összegyűjtötte a kultikus rendeltetésű, díszes asztallaptöredékeket. Akár régi, raktári leletről volt szó, akár újonnan a felszínre bukkant darabról, értő szemmel figyelt fel a tárgyak fontosságára. Ö tette nemzetközileg is ismertté a nagydémi és a tamási bronzszobor-együtteseket, amelyek minden bizonnyal előkelő tulajdonosok háziszentélyéhez tartoztak. A Duna-mederből előkerült díszes tőr és pajzsdudor inspirálta a hasonló leletek összegyűjtését és közzétételét (Helme, Schilde Dolche, Budapest — Amsterdam 1971). Felfigyelt a régi szalacskai kincslelet fontosságára és papnő öltözékének rekonstruálva tette közzé (Ornat und Kultgeräte einer Sol — Luna Priesterin, Act. Antiqua 1963). Felfigyelt a szekszárdi múzeumban őrzött nagydorogi figurális-feliratos téglára, és mint a pannóniai arianizmus ritka emlékét publikálta. Ezután tervbe vette a tartomány korábban elhanyagolt, fontos forráscsoportjának, a téglakarcolatoknak az összegyűjtését. Évekig tartó, türelmes nyomozással derítette ki a kismákfai figurális díszítésű ezüst tálka származását és szerezte meg a tárgyat a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Közzétette a klasszikus példákat követő, a szarmata földön előkerült szép Victoria bronzszobrot. Sorolhatnám tovább is az általa felfedezett, megszerzett és publikált fontos emlékek sorát. Disszertációjának témája is sokáig elkísérte. 1964-ben jelent meg nagy munkája a pannóniai villatelepülésekről, amelyben összegezte topográfiai és tárgyi ismereteinket a tartomány városon kívüli településeiről, az épületek külső és belső díszítéséről. A római kori építészet mellett sorozatosan publikált egyes régészeti le'etcsoportok, üvegművesség, a fazekasság, a kis bronzszobrok, fegyverek köréből. Legszívesebben azonban Pannónia későantik, ókeresztény leleteivel foglalkozott. E témában kezdte el a téglakarcolatok összegyűjtését is, amit sajnos már nem tudott befejezni. 1950-es évek elején folytatta a táci település főépületének kutatását: ennek során vált nyilvánvalóvá, hogy nem ókeresztény bazilika, hanem egy villatelepülés főépületének alaprajzát követő nagy épület került napvilágra. Kutatásának eredményeit gyorsan közzétette (ActaArchHung 1955). Publikációi, leletközlései nem egyszer viták kereszttüzébe kerültek. Ez természetes, hiszen nem egy esetben különleges, egyedi tárgyakról volt szó. E tárgyak értelmezésében a végleges szót még nem mondták ki. Nagyfontosságú leletek ezek, amelyekre Ö hívta fel a figyelmet, amikor kiemelte a feledésből, vagy megszerezte ezeket a leleteket a múzeumnak. A leletek megszerzését gyors publikáció követte, így a tárgyak a szakemberek rendelkezésére álltak. 1960-ig néhányszor, azután számos alkalommal járt külföldön: tanulmányútjai túlnyomó többségükben meghívások és magánutak voltak. 1947-ben Olaszországban, 1957-ben Jugoszláviában, 1966-ban Bulgáriában járt ösztöndíjjal, 1963-ban hivatalos küldöttként vett részt a Klasszika Archaeologia kongresszuson Párizsban, 1975-ben ugyancsak ösztöndíjjal tartózkodott Marokkóban. Meghívottként számos egyetemen, intézetben és kongresszuson tartott előadást: 1961-ben Grazban, Frankfurtban és Mainzban, 1963-ban Berlinben és Lipcsében, 1967-ben Weimarban és Halléban, 1967-ben a ravennai nemzetközi üvegkutató