Folia archeologica 40.

Mester Zsolt: A Subalyuk-barlang középső paleolitikus iparainak újraértékelése

A SUBALYUK-BARLANG 1Î Már említettük, hogy a többi rétegben talált eszközök mind beilleszthetők vagy az egyik, vagy a másik kultúrába. Ezen keresztül tanulmányozhatjuk a két ipar egymáshoz való viszonyát. Az 1., 4., 5. rétegek eszközei egyértelműen az alsó réteg kultúrájába tartoznak. A 6. és 7. rétegben az eszközök döntő többsége szintén ehhez sorolható, de a 6. réteg egyik keresztélű kaparója, valamint a 7. réteg egyik meredek retusú kaparója a felső réteg iparának hasonló típusaira emlékeztet. A 8. réteg egyetlen típusának besorolása nem egyértelmű. A 10., 14. rétegek anyagai határozottan a felső réteg kultúrájához köthetők. Kiegészítve ezeket a kitöltés kronológiai értékelésével, úgy tűnik, hogy a kaparóban gazdag tipikus moustérien az interglaciális legvégén helyi előzmény nélkül, már kifejlett állapotban jelent meg ezen a területen. A korai Würm elején telepedtek meg a barlangban, erre utal a 3. réteg gazdag anyaga. Feltehetőleg ez volt a korai Würm leghidegebb periódusa, s ezért húzódtak be a barlangba. A korai Würm oszcillációi alatt csak időszakosan laktak a Subalyukban. Az utolsó glaciális hosszú bevezető, lehűlő időszakának második felében ez a kultúra eltűnt a barlangból, s talán a környékről is. Hová? — nem tudjuk. A helyébe lépő charentien ipar annyira más, hogy nehéz származási kapcsolatot feltételezni a kettő között. Továbbfejlődésére pillanatnyilag semmi sem utal. E tekintetben viszont érdekes adat, hogy a subalyuki tipikus moustérien iparban néhány darabon olyan retus látható, amely a jellegzetes aurignacien retust idézi. Ezenkívül a 7. rétegben talált meredek retusú kaparóval (Ltsz.: Pb/1278) szinte teljesen megegyező, de karcsúbb és hegyes, fűzfalevél alakú pengehegy került elő az Istállóskői-barlangban (Ltsz.: Pb 50/105). Mindez azonban önmagában még az átfejlődés feltételezéséhez sem elegendő. A korai Würm második felében a kaparóban gazdag tipikus moustérient a charentien váltotta fel a Subalyukban. Jelenléte a Würm 1 hidegmaximumát megelőző időszakig mutatható ki. A 11. réteg említett ősembermaradványai alapján a kultúrához kapcsolható embertípust is ismerjük. A Subalyuk alapján nem dönthető el, hogy ez az ipar tovább élt-e még a hidegmaximum után is. Mindenesetre a 14. rétegben még jelentősebb telepükkel számolhatunk. A Subalyuk mindkét moustérien fáciese kortársa lehetett a bábonyiennek, a középső paleolitikus, bifaciális iparnak. Ezt sejteti az a két befejezetlennek tűnő racloir-biface (4. illetve 11. rétegben), amelyek nem illenek bele a subalyuki moustérienekbe, kidolgozásuk módja viszont a bábonyien egyik technikai sajátosságára emlékeztet.

1

3 Néhány mondatban érintenünk kell a szeletien származásának kérdését. A Szeleta kultúrájának a subalyuki moustérienből való eredeztetését korábban arra alapozták, hogy ez utóbbi iparban megfogható a bifacializálódás trendje, minthogy az eszközök kétoldali megmunkálásának aránya az alsó rétegben 8,6 %

y a felsőben pedig 22,5 % lenne. Az új feldolgozás bizonyította, hogy szó sincs erről. Biface egyik moustérienben sincs (a racloir-biface-okról fentebb szóltunk). Az tény viszont, hogy a felső kultúrában megnő — az alsóhoz képest — a kétoldali retusú szilánkok és a hátlapi vékonyítás számaránya. Ez egyrészt kulturális különbségből fakad, másrészt nem olyan mértékű, hogy emiatt az ipar bifaciális kultúrává fejlődjék tovább. 1

3 Ringer 1983, 70.