Folia archeologica 40.

Mester Zsolt: A Subalyuk-barlang középső paleolitikus iparainak újraértékelése

24 MESTER ZSOLT A jellemző csoportok között messze a moustérien eszközöké uralkodik (II = 79,34), a Levallois-típus kevés (I = 9,91), a felső paleolitikus eszköztípusok száma elenyésző (III = 2,48), a fogazottak lényegében hiányzanak (IV = 0,83). Ezek alapján a Subalyuk 3. (alsó) rétegében egy Levallois-kivitelű, facettált, nem levalloisien fáciesű, kaparóban gazdag iparral állunk szemben. A típusösszetétel jellegzetességei, a moustérien hegyek jelentős aránya, a Quina-típusok teljes hiánya alapján a tipikus moustérienek köréhez kapcsolhatjuk. (Az utóbbi jellemző különíti el a Ferrassie típusú moustérientől is.) A Subalyuk alsó réteg kulturáját tehát egy, kaparóban különösen gazdag tipikus moustériennek határozzuk meg (moustérien typique riche en racloirs). Л 11. (felső) réteg ipara Ehhez a réteghez 203 eszköz és 16 magkő köthető. Típusok szerinti megoszlásukat a 6. ábra mutatja. Az eszközök alapjául szolgáló szilánkokat zömmel nyersanyagtömbökről választották le, emellett kovakavicsokat is felhasználtak erre a célra. Míg azonban az alsó rétegnél csak néhány, kavicskérget viselő, gerezdszerű szilánkot találunk, a felsőnél ezek aránya viszonylag magas (10,83 %). A szilánkelőállításhoz csak kis mértékben alkalmazták a Levallois-technikát (IL = 12,8). Ez az érték még alacsonyabb (5,41), ha eltekintünk az eszközzé nem alakított Levallois-szilánkoktól. A talonok a leggyakrabban simák (41 %), jó részük facettált (34 %), és viszonylag sok a kéreggel fedett (10 %). Az IF = 39,53, nem éri el azt a határt, amelytől kezdve egy ipar facettáltnak tekinthető. A szilánkok általában rövidek, vaskosak, kevés közöttük a nyújtott forma (Ilam = 10,84), s azok is inkább kisméretűek és vaskosak. Átlaghosszúságuk 41 mm. Az eszközök kidolgozása az alsó réteg iparához viszonyítva elnagyoltnak hat. Nagyon gyakori a meredek és a lépcsős retus. Ebben a nem Levallois-kivitelű iparban a Levallois-típusok száma is alacsony (ILty = 7,38). Az eszközkészletben a különböző típusú kaparok dominálnak (IR = 65,51, IRess = 76,87). Közöttük a legtöbb az ívelt élű egyszerű kaparó (19,7 %), második helyen a keresztélűek állnak (8,86 %), majd a szegletes és a meredek retusú kaparok következnek (mindkettő 7,88 %). (7. ábra) 1С = 28,57, ICess = 33,52, — még erősebb, mint az alsó réteg esetében. Á Quina-retus aránya magas (IQ = 15,5). Az acheuléen-indexek gyengék, biface gyakorlatilag nincs. (Az egyetlen racloir-biface nem illik bele az ipar általános képébe.) A jellemző csoportoknál ugyanazt a sorrendet találjuk, mint az alsó réteg esetében (I = 7,38, II = 68,47, III = 5,91, IV = 1,47). A felső réteg eszközkészlete tehát egy nem Levallois-kivitelű, nem facettált, nem levalloisien fáciesű, kaparóban gazdag ipart mutat. A keresztélű kaparok magas aránya, a szilánkok jellege, az erős ÎQ alapján ezt a kulturát Ouina típusú moustérienncV, azaz charentienn&k határozzuk meg. Az alsó illetve felső réteg kultúrái közötti eltérés nemcsak a technikában, a kidolgozásban, a típusösszetételben mutatkozik meg, hanem az egyes típusok is különbözőek. Legnyilvánvalóbb ez a szegletes kaparok esetében, amelyek a 3. rétegben a csúcsos kaparok, all. rétegben pedig a keresztélű kaparok típusa felé közelítenek.