Folia archeologica 40.

Gerelyes Ibolya: 17. századi török Korántartó

204 GERELYES IBOLYA sőt gyöngyökkel kivarrott anyagból készült, ezüst, vagy gyöngyből fűzött láncon függő darabokat őriznek. A 8. képen bemutatott talizmántok ez utóbbi típusba tartozik. Érdekessége, hogy formailag tökéletesen hű maradt az évszázadokkal korábbi darabokhoz.

1

3 Érdemes megemlítenünk, hogy nagyon hasonló formájú, nyakba akasztva viselt, hengeres testű, csüngőkkel díszített amulettartókat nemcsak az anatóliai néprajzi anyagban találunk. Igen gyakori ez a forma Közép-Ázsiában, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán török népeinek viseletében is.

1

4 A felsorakoztatott párhuzamok alapján megkísérelhetjük meghatározni az 1985-ben vásárolt tárgy funkcióját, korát és esetleg készítési helyét is. Az eddigiek szerint bizonyosnak kell tekintenünk, hogy tárgyunk hengeres felső részében papírtekercset, mégpedig vagy teljes Koránt, vagy esetleg hosszabb idézetet tartottak. Filiz Çagman, az isztambuli Topkapu Szeráj könyvtárának vezetője szerint a hengeres tok nagysága arra enged következtetni, hogy belsejében teljes Korán lehetett, az amulettartók ugyanis általában kisebb méretűek szoktak lenni.

1

5 Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, miszerint a Topkapu Szeráj könyvtárában őrzött Korán-tartó méretei szinte milliméter pontosan megegyeznek a mi darabunk méreteivel, míg az egri — fohászt tartalmazó tokocska — csaknem fele akkora. Filiz Çagman felvetése szerint a nálunk őrzött darab is zászlóhoz erősített Korán-tirtó lett volna. Ennek némiképpen ellentmond az a tény, hogy a tárgy szerkezeti felépítése egyértelműen vízszintes helyzetre utal, mégpedig a tok ékkövekkel gizdagon díszített elülső oldalával kifelé. A hátoldal kiképzését illetően éles ellentét figyelhető meg a felső tok díszítésének finom vonalú kidolgozása és az alsó lemez megmunkálatlan, sima felülete között.

1

0 Az ékszerként, nyakban való viselet mellett szólnak az említett Közép-ázsiai néprajzi analógiák is, ahol a miénkhez hasonló méretű, illetve nagyobb amulettartókat viseltek nyakba akasztva. A felső tok váltakozva vésett-aranyozott, illetve niellós díszítése nem szokatlan jelenség a 16—17. századi török ötvöstárgyakon. A fentiekben láthattuk, hogy ilyen módon díszítették a már többször említett, a Topkapu könyvtárából ismert, a 16. század végére- 17. század elejére keltezett darabot is.

1

7 A nálunk lévő tok elülső oldalán, zárókupakjain, valamint alsó lemezein látható díszítmény stílusa- a 1

3 Kofay 1956, 89. XXXIX. tábla 4. kép. Etn.M. 11631 leltáriszámú hengeres tokocska, alsó részén három csüngővel. Valamint a cikkhez mellékelt szám nélküli színes táblán az 1 — 2. képek. 6075. és 6076. leltáriszámú, gyöngyökkel kivarrott, láncon függő csepp-alakú csüngőkkel díszített hengeres tokok. 1

4 Pro kot 1981, 96-106. 1

5 A feldolgozáshoz nyújtott segítségért ezúton szeretnék köszönetet mondani Filiz Çagmannak. 1

6 A feldolgozás során felmerült annak lehetősége is, hogy az alsó lemezt esetleg utólagosan illesztették volna a felső tokhoz. E feltevést bizonyítani nem tudjuk. Az azonban kétségtelen, hogy az alsó rész virágmotívumai illeszkednek a felső tok szétnyíló rózsáihoz, a két rész vésett díszítései pedig teljesen azonos módon készültek. Az is biztos, hogy a felső tok két alsó kengyele nem utólag került a rátgyra. Ezek szerint, ha nem is ez a lemez, de csüngő díszek mindenképpen tartoztak a felső tokhoz, tehát a biztosan zászlóra fűzött darabokkal ellentétben ez a tárgy vízszintes helyzetű kellett, hogy legyen. " A nielló illetve az aranyozás együttes alkalmazása jól ismert más török ötvöstárgyakról is. Példaként említhetjük az ugyancsak a MNM Középkori Osztályának Ötvösgyűjteményébe tartozó kis ezüst török tintatartót. A tárgy aljába III. Ahmed (1703 — 1730) hitelesítő tugráját ütötték be. Leltáriszáma: ö/l. 85.3.