Folia archeologica 40.
H. Kolba Judit: A losonci ékszerlelet
182 H. KOLBA JUDIT díszítve. A köralakú boglárok közepét 3 hosszúkás, zománcos levél osztja 3 részre, köztük egy-egy filigrántos tokban elhelyezett rubinnal. Az egészet 3 pár kis arany pontokkal, fehér zománccal fedett levél kereteli, köztük egy-egy bibére hasonlító ív. Alsó felükön kis karika igazolja, hogy ruhára felvarva viselték. A zománc, főleg a levelekből hiányzik 12. Arany boglárok. 2 6 (2. ábra 8.). 10 és fél darab, zománccal és gyöngyökkel. v\ttört, levél és indamintából alakított kicsi boglárok, apró rozetták. Közepükön fehér zománcos bibekoszorúban 1 — 1 igazgyöngy váltakozik tokos foglalatban elhelyezett rubinokkal. A zománcokban egy-egy S alakú aranylemezkét láthatunk: jellegzetes betétdíszítés, mely az egyik legpontosabb keltező a 16—17. század fordulójára. Szélükön két liliom dísz és két hegyes levélke kereteli. Pici méretük miatt lehetnek fiatal leány pártájának díszei is.. 2 7 13. Két arany lánctag. 2 8 (2. ábra 9.). Téglalapalakú, kettős falú darabok, rövid oldalaikon két — két csuklós gyűrűvel: köztük kisebb méretű összekötő tagok lehettek, s csuklókkal kapcsolódtak egymáshoz. Felső lapjukat nagyon finom vésésű reneszánsz levélmotívum díszíti, a vésés árkaiban egykori fekete zománc halvány maradványaival. A lemezek közepén kis keresztekből sugárzanak az indák. Valószínűleg karkötő, esetleg keskeny lánc két megmaradt szeme. Ellentétben e korabeli jegyzésekkel, nem kapcsok, nincs semmiféle zárszerkezetük. 14. Arany karkötőpár. 2 9 (5. ábra 2.). Un. páncélfonatos technikával készültek: hullámos oldalú, egymásba illesztett karikák sora kapcsolódik össze. Mindkét darab zárócsatjai hiányzanak (ezért gondolták az előbbi kis tagokat ezek zárókapcsainak!) A páncélfonás ismert volt a 16. században is (ilyen technikával készült a csengeri lelet gyönyörű karkötő párja 3"). A losonci kriptában talált karék szerek azonban ennek a technikának későbbi, 19. századi utánzatai, gépies, kézimunkára alig utaló külsejükkel. A vékony aranylánc tulajdonosáé lehettek. A 15. szám alatt leltározott „egymásba laposan font arany sodrony gyűrűcskékből szerkezeit rőf hosszú nyaklánc". . . azonosítása 3 1 mindezideig nem sikerült. Aló. számú aranylánc a leltárkönyv alapján nehezen, de az Ékszernapló leírása szerint egyeztethető a Klöss féle fotóval: ő a lelet köré tekert egy gránátalmás láncot, mely a leírás szerint „áttört gombokból és közben négyágú tagokból 2 0 Ltsz. 1853.5.12. Ali darabot 3 külkönböző helyen leltározták be: a gyöngyösek 60.238. C. (5 db.), a rubinosok 60.225.C. (fél darab), ill. 61.2119.C. (5 darab) számokon. M.: 1,7 cm, összsúlyuk: 11,12 gr. 2 7 Nag y, 1982. 56-59.; Horváth 1970. 162; Mojzsis 1984. 196. 2 8 Két arany lemezke, melyeket sokáig a 14. alszámú karkötők részének tartottak, együtt kezelték őket. 18 53. 5. 13. M.: 1,8x0,8 cm. 2 3 1853.5.14. a. H.: 19,1 cm, sz. 0,7 cm, súlva 17,28gr, b. H.: 19,6 cm, sz. 0,7 cm, súlya: 16,83 gr. 3 0 A csengeri karkötő ltsz. 1933. 87. a. b., közölve Höllrigl 1934. 100,79. kép 17-18; Radvánszkv 1987. Nr. 189. 348. Ide tartozik a csengeri karkötő pontos mása a szczecini leletből: Princely Magnificence 1980, Nr. 125. к., 92-93; Krzymuska-Fafius 1976. 57-86. 3 1 Az 1853.5.15. leírása a múzeumi naplóban: egy arany nyakláncz. Az Az Ékszertár lajstromában viszont bővebben említik: „egymásba laposan font arany sodrony gyűrűcskékből szerkezett rőf hosszú nyakláncz, egyik végén hosszas négyszögletű törött kapoccsal." Azonosítani azonban így sem sikerült.
