Folia archeologica 39.

Szathmári Ildikó: Korai tűtípusok a bronzkorban a Dunántúlon

<58 SZATHMÁRI ILDIKÓ képviseli.

4

8 A keskeny, pödrött végű, lapátfejű tű mellől előkerült kerámia a makói kultúrával való kapcsolatra utal.

4

9 Ennél kissé későbbi a kulcsi temető nagyrévi sírjának hasonló tűje.

5

0 A bronztűk különböző típusai valójában a korai bronzkor utolsó periódusában terjednek el a Dunántúlon, a kisapostagi, korai vatyai sírokban, majd a gátai kultúrában. Az egyik leggyakrabban előforduló tűforma a ciprusi hurkos fejű tű. Ennek a tűnek több változata ismert. A kutatás a tipológiailag korábbinak az egyszeresen hurkolt fejű tűt tartja, mely nemcsak a szlovákiai, de a magyarországi leletekben is elég ritka.

5

1 Talán ide sorolható a kisapostagi egyik szórvány (4. ábra 8). Az egyenes szárú, többszörösen tekercselt fejű masszívabb változat a dunaújvárosi temető 496. sírjából került elő (6. ábra 1), pontos rézből készült párhuzamát a szlovákiai Nitra kultúra branci temetőjében találjuk meg.

5

2 A ciptusi tűk leggyakoribb típusát a hajlított, sok esetben sarlószerűen hajlított szárú tűk képviselik. Többet ismerünk a kisapostagi, dunaújvárosi temetőkből (2. ábra 2; 4. ábra 6,8; 7. ábra 5). Az említett tűk mellől előkerült egyéb bronzokkal együtt (különféle bronzlemezek, pánsíp alakú lemezek, bronzcsövek, stb.) a kutatás ezeket az ékszereket D-i, DK-i eredetű, importárunak véli.

53 A feltételezett élénk bronzkereskedelem közvetítésében jelentős szerepet tulajdonítanak a Maros kultúrának, melynek lelőhelyein (Szőreg, Mokrin, stb.) a fentebb említett ékszerek, köztük a hajlított szárú, többszörösen hurkolt fejű tűk ugyanolyan gyakorisággal fordulnak elő.

5

4 A kisapostagi, vatyai sírokban fellépő — talán szállításra használt — függeszthető edényeket is a déli kereskedelem egyik bizonyítékának tekintik (2. ábra 8 — 9). A ciprusi tűk fiatalabb változatának a rövid, vagy hosszabb spirálkarral ellátott (

Schleifennadel mit Armbrustkonstruktion) példányokat tartják.

5

5 Mindkettő előfordul a gátai kultúra sírjaiban (7. ábra 8; 8. ábra 1). DNy-Szlovákiában a Hurbanovo csoport temetőiben jelenik meg többször, de ezek az előbbitől kissé különböznek.

5

6 A kisapostagi, vatyai lelőhelyeken is ritkább. Valószínűnek tartjuk, hogy a ciprusi tűk idősebb és fiatalabbnak tartott variációja egy bizonyos időszaktól kezdve már párhuzamosan él egymás mellett a bronzkor folyamán.

57 A tűk eredetét illetően a vélemények megoszlanak. A D-i, DK-i kapcsolatok hangsúlyozása mellett egy másik nézet szerint, az aunjetitzi fémművesség formaköréhez tartozónak vélik, bizonyítva ezt dél-németországi, cseh-morvaországi, alsó-ausztriai elterjedésükkel.

5

8 A kisapostagi kultúra sírjaiban megjelenő ciprusi hurkos fejű tűk esetében a déli hatásokat tartjuk valószínűbbnek. A korai bronzkor legvégén elterjedt, és a középső bronzkorban általánossá váló másik tűtípus, az ovális lemezes fejű tű, kis, visszahajtott füllel. Legkorábbi 4

8 Károlyi 1972, 171 — 173. Abb. 8.; Patay P. ezt a késő harangedényes csoportot Oka— Saríód-i csoport néven említi összefoglaló monográfiájában. Pa/ay 1939, 40 — 41. 4

9 Károlyi 1972, 173. 5

0 Bóna 1960/a, Taf. 21. 5

1 Novotná 1980, 52. 5

2 Vladár 1973, 219. Taf. X/16. 5

3 Chropovsky 1960, 70.; Bándi 1965, 45-47.; Bóna 1975. 55.; Vladár 1981, 219. 5

4 Bándi 1965, 46.; Giric 1984, 49. 5

5 Novotná 1974, 52.; Novotná 1980, 15-17. 5

6 Dusek 1969, Taf. IV/13. 5

7 Tocik 1979, 36. 5

8 Hundt 1958/a, 170. Karte 6.; Schubert 1973, Taf. 19/9, 26/2.; Novotná 1980,17.