Folia archeologica 39.

Szathmári Ildikó: Korai tűtípusok a bronzkorban a Dunántúlon

<58 SZATHMÁRI ILDIKÓ Balaton környéki feltárások azonban arról tanúskodnak, hogy a kultúra népe nemcsak önálló temetőkkel rendelkezett, de telepekkel is (Balatongyörök

8, Balatonmagyarád, Zalaszabar)

9. Vitathatatlannak tűnik önállósága a Déldunántúlon is. Jól elkülöníthető, jellegzetes leletanyaga olyan lelőhelyeken jelenik meg, ahol eddigi tudomásunk szerint a nagyrévi népesség nem települt meg.

1

0. Ami a Duna-menti temetők leletanyagát illeti, kétségtelen, hogy a kisapostagi népesség nem használhatta túl sok ideig ezeket a temetkezési helyeket, a vatyai kultúrába való beolvadásuk folyamata viszonylag gyorsan mehetett végbe. A kisapostagi kultúra ezideig csak kevés lelettel képviselt legfiatalabb időszakának a meghatározása (Kisapostag III.) a balatonakaii sír kerámia és fémmellékletei alapján történt meg a legutóbbi időben.

1

1 A valószínűleg rövid időszak átmenetet képezhetett a kialakuló dunántúli mészbetétes kultúra felé, melynek létrejöttében a kisapostagi népesség jelentős szerepet töltött be. A kutatás ezt a folyamatot már a középső bronzkor legelejére keltezi, ami a vatyai és gátai kultúrák kezdetét is jelentette egyben a Dunántúlon.

1

2 A fentebb ismertetett rövid, vázlatos összefoglalással csupán jelezni kívántam, hogy az utóbbi évek hazai kutatása több ponton is érdemlegesen előbbre jutott a dunántúli korai-középső bronzkor történeti kérdéseinek megoldásában. Ugyanakkor azonban, míg a külföldi publikációk jelentősebb leletanyagot közlő feldolgozásaiban egyre nagyobb hangsúlyt kap a fémművesség szerepe,

1

3 addig nálunk, a dunántúli korai bronzkor fémművességének összefüggéseivel csak néhány kisebb tanulmány foglalkozott.

1

4 Ez valószínűleg nemcsak a kutatás hiányossága, hanem kevés új, értékelhető adattal is rendelkezünk. A későrézkor-korai bronzkor fordulóján, a vucedoli területeken megjelenő rézeszközök nagyarányú használatának (laposbalták, vésők, stb.), szinte érthetetlen módon nincs folytatása később a Dunántúlon. A Somogyvár — Vinkovci, Makó kultúrák fémművességére alig van hiteles adatunk.

1

5 Ugyanez vonatkozik a korai bronzkor II. periódusára is. Míg az Alföld déli részén igen gazdag viseleti ékszerhasználat honosodott meg,

1

6 vagy Szlovákiában a Nitra és Kostany kultúrák temetőiből nagy számban kerülnek elő a középkelet-európai eredetet mutató réz és bronzékszerek,

1

7 addig a dunántúli kultúrák fémművességéről szinte semmit nem tudunk. Csak a nagyrévi kultúra idősebb fázisának Duna menti lelőhelyeiről ismerünk néhány hajkarikát, pödrött végű bronzlemezt.

1

8 8 Torma 1972, 15-39. 9 Régés^eti Kutatások, Kis-Balaton, 1986, 5 — 6, 21. 1

0 Ecsedy 1979, 97-98. Taf. X/9-24. 1

1 Torma 1978, 15-27. 1

2 A Dunántúl ÉK-i sarkában a tokodi csoport szolgáltatta az etnikai alapot a mészbetétes kerámia helyi csoportjainak kifejlődéséhez. Bandi 1963, 23 — 45. Taf. IV— VI. 1

3 Schubert 1973, 1 — 107; Junghans —

S angmeister —

Schröder 1960 — 1974; további irodalomjegyzéket lsd. Bándi 1980/b, 117. 1

4 Bóndi 1965, 39-47; Torma 1978, 18-19; Bándi 1980/b, 117-128; Szathmári 1983, 20-21. 1

5 Vladár 1966, 298-299; Kalic

Z 1968, Taf. X/l. 1

6 Bóna 1965, 31-32. Taf. IV-VIII; Giric 1984, 36-37. 1

7 Novotná-N ovo tny 1984/a, Abb. 13; NovotnáNovotny 1984/b, Abb. 4. 1

8 Bóna 1963,11-23.