Folia archeologica 39.

István Vörös: A Solymári barlang középső pleisztocén emlősfaunája

A SOLYMÁRI BARLANG KÖZÉPSŐ PLEISZTOCÉN EMLÖSFAUNÁJA Budapesthez közel, É-ra, a Solymár községtől Ny-ra található Sziklás-hegy É-i oldalában nyitott mészkőbányában több, gerinces paleontológiái leleteket szolgáltató hely, úm. hasadék, sziklaüreg és barlang ismert. Az eltérő korú paleontológiái leletanyagokat adó lelőhelyek megkülönböztetése végett a továbbiakban a Solymári barlangot = Solymár A, a solymári kőfejtőt Solymár B-vel jelölöm. A Solymári barlangon belüli barlangrészeket, illetve lelőhelyeket számokkal jelzem (1. Kép). Solymári barlang A barlang legkorábbi említése 1872-ben Koch Antal nevéhez fűződik. A barlang néhány terméből a századfordulón több tonnányi denevér-guánót termeltek ki. A barlang felmérése 1914-ben kezdődött el, első útvonal leírása 1924-ből, részletes barlang és útvonal leírása 1936-ból ismert

1. Az első paleontológiái célú anyaggyűjtést Vértes Győző (a későbbi Vértes László paleolitos régész) 1939-ben végezte a Denevér-teremben (A/5). А МВТ. Solymári Bizottsága elnökének dr. Kadic O. megbízásából Vértes Gy. 1942 nyarán folytatta kutatásait a Solymári barlangban. Tevékenysége során 1942-ben a barlang Kiskörút (A/7a, 1. Kép) nevű részéből egy „jávorszarvas teljes csontváza" került elő. A jávorszarvas és az egyéb állatok maradványait a MNM. Óslénytára foglalta le, majd 1943-ban megbízta Vértes Gy.-t, hogy további leleteket gyűjtsön a barlangból

3. A második világháborút követően csak 1946 tavaszán kerülhetett sor az ásatás folytatására amikor a Pilisszentiványi Kőszénbánya RT. felszerelést és embereket tudott biztosítani Vértes L.-nak. Vértes L. ásatásain előkerült gerinces leletanyagot — az 1943-as ásatás felügyeletét ellátó — Kretzoi M. a MNM. Oslénytárának akkori igazgatója határozta meg. Kretzoi M. az 1943-ban elkészített és 1946-ban kiegészített — új taxonok sorozatát (1. táblázat) leíró — kéziratát és a leletanyagot is átadta Jánossy D.-nek további feldolgozásra és közlésre

2

0. A denevéreket Topái Gy. kapta meg feldolgozára

1

8. Dolgozatomban a Solymári barlang középső pleisztocén faunájából csak a nagyemlős-leletanyagot dokumentálom és kísérlem meg datálni, mert ezek pontos rétegtani helye (A/2 —A/7a —A/8) és sötétvörös agyag üledékrétege pontosan rekonstruálható

2

1. A „praeglaciális" emlősfaunát Kretzoi M. legelőször „antiquus-os interglaciális" RISS faunának határozta meg

2

3, majd a pleisztocén gerinces biosztratigráfia 3. faunahullámába sorolta a Solymári barlang faunáját

2

6. A Solymári faunaszakaszt Jánossy D. írta le és jellemezte 1969-ben, és a Steinheimi/Oldenburgi emeleten belül az Uppony és a Süttő faunaszakaszok közé, a RISS végére

2

7, később a középső pleisztocén tágabb értelembe vett MINDEL-RISS — RISS időszakába sorolta

2

8. Később a faunát a MINDEL —

RISS interglaciálisba sorolták

2"' 3

0' 3

1- 3

2