Folia archeologica 39.
Nagybákay Péter: Címeres ostyasütővasak a Magyar Nemzeti Múzeum-ban a 15-16. századból
CÍMERES OSTYASÜTŐSAVAK Ezeknek a városcímeres sütővasaknak a tulajdonosait, használatuk pontos helyét és alkalmait nem ismerjük. A különböző délnémet városok címereiből, a kizárólag vallásos köriratokból és a meglehetősen elnagyolt, primitív vésetekből esetleg arra következtethetünk, hogy a szegényebb városi polgári réteg használhatta ezen a területen már elég korán, aló. század közepén. Ez azonban egyelőre puszta feltevés, amely nem mond ellen annak a másik, ugyancsak bizonyításra szoruló feltevésnek, hogy ezek a városcímeres vasak a vallási viszálykodások miatt 1534-ben formálisan felbomlott ún. sváb városszövetség protestáns színezetű továbbélésének tanúi. Az ismertetett sütővas lapjanak körátmérője 16 cm. A vonalas vésés elég primitív, az országcímer egyik sisakja és a két sisakdísz oroszlánja szembetűnően elrajzolt. Leltárszám: MNM Újkori Osztály 1961. 3227 8. Végül az utolsó darabon nincsen pajzs, csak címerállatok. Egyik lapján kiterjesztett szárnyú kétfejű, koronás sas heraldikusan stilizált rajza látható, szívpajzs nélkül. Körirata: „DER LIEWEN. GOSD. NLMED. VER. GVED. HGINDW+1556 + " (16. kép) A másik lapon kacskaringós indadíszítmények között kis, ismétlődő, poncolt motívumokból álló körkeretben kinyújtott nyelvű, kétfarkú, ágaskodó oroszlán lendületes vonalvezetéssel vésett rajzolata, minden felirat nélkül. (17. kép) Az első lap vésete kétségtelen, hogy a birodalom, a császárság szimbóluma,, a másik esetleg Csehország kétfarkú címeroroszlánjára utalhat. — A felirat feloldása nem sikerült, de kifejezetten vallásos bibliai idézetnek látszik. A sütőlap átmérője 16 cm Leltárszám: MNM Újkori Osztály 1961. 3326 * * * Ez alkalommal az ostyasütővasak csak egy időben és stílusban körülhatárolt csoportjának ismertetésére szorítkozhattunk. A Magyar Nemzeti Múzeum 15 — 16. századi későgót és főleg németreneszánsz címeres sütővasai kizárólag délnémet területekről származnak. Nagyjából egyforma stílusjegyeket viselnek. Csak tulajdonosaik perifériális magyarországi kapcsolatai, hivatalviselésük, illetve főképp itteni katonai szereplésük utalnak esetleges magyarországi használatukra. Magyarországi család hazai készítésű címeres sütővasa ebből az időből — tudomásunk szerint — mindeddig nem ismeretes. Másik külön stílusirányzatot képviselnek a múzeumainkban itt-ott felbukkanó 16. századi olasz reneszánsz stílusban készített ostyasütővasak(stampo de cialde). Ezek finom cizellálásukkal, világias, antik motívumaikkal és esetenként lófőpajzscímereikkel tűnnek ki. 5 0 Az ostyasütővasak legnagyobb része azonban a 18. század végétől kezdve, főleg a 19. században az iparművészet területéről végleg átlép a népművészet körébe, és éppen ezért a hazai múzeumok néprajzi gyűjteményeiben található. Átmenetet jelentő darabok természetesen bőven akadnak közöttük, mert az ostyasütővasak nagyjából ugyanazt az utat tették meg az iparművészet és a népművészet határmezsgyéjén, mint pl. a habán kerámia, amely szintén a felső társadalmi osztályok igényes darabjaival kezdődik és fokozatos elnépiesedéssel jutott el a_ polgárságon keresztül a falusi nép közé.
