Folia archeologica 39.
Nagybákay Péter: Címeres ostyasütővasak a Magyar Nemzeti Múzeum-ban a 15-16. századból
CÍMERES OSTYASÜTŐVASAK 199 NORUM REX 1538", egy osztrák és tiroli címerrel díszített vason 2 6. De a felirat sem feltétlen bizonyíték minden esetre vonatkozóan, mert pl. egy másik, 1539-ből származó sütővason az egyik lapot egy előkelő báró (Hans Ungnad Fereiherr zu Sunneck, a szlovén és horvát határok generálisa, varasdi kapitány és főispán) címere díszíti, a másik lapon viszont a kétfejű császári sas képe látható „KARO LUS ROMA IMPERÁTORI" felirattal. Ez nyilvánvalóan azt mutatja, hogy a kétfejű sas itt, ekkor már nem a tulajdonos személyét jelenti, hanem a császárhűség, a birodalmi gondolat szimbóluma. 2 7 Az út innét egyenesen vezet az államcímerek teljes elnépiesedése felé. Az egyik lapon az országcímer egyre primitívebb formában és vésetben jelenik meg, a másik lapra pedig egyszerű egyházi vagy világi szimbólumok kerülnek, hisz a sütővasak használata a 19. századbra a magasabb társadalmi osztályoknál végleg megszűnik, és kizárólag a lalusi lakosság körében él tovább. 3. A harmadik csoportba a városcímeres sütővasakat sorolhatnánk, de ezek inkább az országcímeres csoport egyik alcsoportjának tekinthetők, mert az egyik lapjukon rendszerint országcímer, elsősorban a kétfejű sasos birodalmi, vagy a rutás bajor címer található. Már 1500 körül felbukkan egy Bern város címerével díszített darab 2 8, a 16 — 17. században pedig a városcímeres ostyasütőknek egy olyan jellegzetes típusa alakul ki, amelyen négy délnémet város címere jelenik meg különféle variációkban. Leggyakoribb közöttük Nürnberg, Augsburg és Regensburg címere. Magukra a városokra semmiféle felirat nem utal. Az évszámon kívül rendszerint csak valamilyen bibliai idézet van rájuk vésve. 4. Végül a negyedik csoportba azokat az ostyasütővasakat lehetne sorolni, amelyeken címerpajzs nincs ugyan, de köralakú lapjukon kifejezetten heraldikus formában címerállat látható : oroszlán, sas, zerge, szarvas, stb. Ezeket tulajdonosaik vagy a korabeli haraldikából ismert szimbbólikus jelentésük miatt, vagy később felvett valódi címerük előképeként használták már a 16. századtól. III. Л Nemzeti Múzeum 15— 16. s^á^adi címeres ostyasütővasai A Magyar Nemzeti Múzeum címeres ostyasütővasai közül öt darab családi címereset, két ország-, illetve városcímerest és egy címerállatosat mutatunk be. Mivel a múzeumi szerzeményi naplók, illetve a nyilvántartási kartonok leírásai az ostyasütővasak eredetét illetően igen szűkszavúak — hiszen az előzmények már csak azéit sem állhattak rendelkezésre, mert az egyes darabok különböző gyűjteményekből és eseti vételek útján másod-, harmadkézből kerültek a múzeumba — szinte minden egyes darab eredetének felderítése külön-külön igen alapos és széleskörű kutatómunkával járt. Különösen hosszú, elmélyült kutatómunkát igényelt azoknak a családi címereknek a megfejtése, azonosítása, amelyek mellett felirat nincs. Ezeknél kizárólag a címerképből kellett a tulajdonos családjára és szerencsés esetben személyére visszakövetkeztetni. De a többi család-, ország- és városcímeres ostyasütő is alapos genealógiai és heraldikai utánjárást igényelt. A kutatás mégis megérte a fáradságot, mert az igen érdekes földrajzi és történeti adatok feltárásával az eddig holt múzeumi tárgyak élő, beszélő dokumentumokká lettek. 2 0 Thiele 1959, Abb. 31., 40. 2 7 Hansen 1968, 123. Abb. 228/g. 2 8 Thiele 1959, 31. Abb. 38.
