Folia archeologica 39.

Nagybákay Péter: Címeres ostyasütővasak a Magyar Nemzeti Múzeum-ban a 15-16. századból

FOLIA ARCHAEOLOGICA XXXIX. 1988. BUDAPEST CÍMERES OSTYASÜTŐVAS

AK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN A 15-16. SZÁZADBÓL NAGYBÁKAY Péter I. ostyasütővasakról általában A magyarországi múzeumok különféle gyűjteményeiben számos ostyasütővastalálható. Készítési idejük a 15 — 19. századig terjed. Az ostyasütésnek, különösen pedig az ehhez használt díszes eszköznek, az ostyasütővasnak — Szalay Emőkének a debreceni Déri Múzeum ostyasütőiről írt úttörő cikkén kívül

1 — számottevő magyar nyelvű szakirodalma nincs. Ezért a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben őrzött 15 — 16. századi címeres ostyasütővasak részletes ismertetése előtt feltétlenül szükségesnek látszik az ostyasütés szokástörténetéről, európai elterjedéséről, az ostyasütővasakon található díszítményekről és azok szimbolikájáról rövid összefoglalást adni. Az ostya a búzalisztből sütött kovásztalan lapos kenyér, mint az eucharistia megtestesítője, a legrégibb időktől kezdve ismert volt a keresztény egyházban. Ala is használatos alakját a 11 — 12. században nyerte.

2 De az ostya a középkor óta a mai napig fennmaradt eulogia

3 — étel- és italszentelés — kapcsán már igen korán világi célokat is szolgált. A különböző formákban, különböző összetétel (liszt,, tojás, cukor, méz, tej, víz) szerint sütött ostya a nagy egyházi és családi ünnepek (karácsony, újév, farsang, húsvét és főleg az esküvő) kifejezetten világi jellegű lakomáinak kedvelt csemegéje lett.

4 Bár valószínű, hogy az ostyasütés mestersége, technikája eredetileg a nagy kolostorokból (Cluny, Sankt Gallen, Admont, stb.) terjedt el,

5 bizonyos franciaországi adatok arra utalnak, hogy a világi célra készített ostyát már a 12. században ismerték és fogyasztották. A fennmaradt legrégibb ostyasütővasak egyikét a párizsi Musée de l'Hôtel Cluny őrzi. Feltehetően 1260 körül készült, gótikus stílusban. Bár kifejezetten egyházi motívumokkal díszítették (a trónoló Krisztus 1 Szalay 1974. 2 Lexik. F. Th. U. К. 1960, 5. 495. 3 Bálint 1976, 75. 4 Ewart 1981, 18. 5 Thiele 1959, 16.; Lexik. F. Th. U. K. 1960, 5. 495.; Krause 1970, 499. 15*