Folia archeologica 37.

István Vörös: Temetkezési szertartások állatcsontleletei a Tiszavalk-tetesi rézkori temetőben

TEMETKEZÉSI SZERTARTÁSOK ÁLLAT CSONTLELETEI A TISZAVALK-TETESI RÉZKORI TEMETŐBEN A Tiszavalk-tetesi rézkori temetőt 1968, 1973—75-ben Patay Pál tárta fel. A temető 25 sírjából 16-ban volt elhelyezve állattestrész. (Fig. 1.) A tetesi temető sírjai a tiszapolgári kultúrából a bodrogkeresztúri kultúrába való ún. „átmeneti szakasz" idejére keltezhető

1, így a sírokban talált állatcsontok mind a korábbi, mind a későbbi időszakok állattestrész elhelyezési szokásaival összehasonlíthatók. A Tiszavalk-Tetesen a temetés alkalmával a sírokba 6 állatfaj testrészeit helyezték el: ezek a szarvasmarha, juh, kecske, sertés, a vademlős őstulok és a begyűjthető mocsári teknős. Az állatfajok kombinációja a következő: 7 sírban csak juh; 1 sírban juh és kecske; 3 sírban csak sertés; 3 sírban szarvasmarha és juh; 1 sírban juh és őstulok; 1 sírban szarvasmarha-juh-sertés maradványai voltak (1., 2., 7. Táblázat). A sírokban talált állatcsontmaradványok 6 esetben tálban/csövestalpú tálban, vagy az összeroppant tál mellett; 4 esetben (mind férfi sír) a térd vagy a lábszár előtt; 6 esetben (3 férfi és 3 női sír) a lábfej mögött; 1 esetben a kézfejen; 1 esetben a kézfej előtt feküdtek (1., 2. Táblázat). Tiszavalk-Tetes rézkori temetőben a leggyakoribb áldozati állat a juh. Teljes csontváza nem fordul elő. Egy juh fej a 10. sír 6. sz. csövestalpú táljában volt. A tetesi temetőben — az 1 fej és a 2 mandibula kivételével — 10 juhnak a mellkasi részét és a végtagjait helyezték el. A juhokat minden esetben szétdarabolták jobb és bal, illetve mellső és hátulsó végtagokra. Ezt úgy végezték el, hogy a mellkast a lapocka-felkarral együtt vágták le a gerincoszlopról. A juhok gerincoszlopa hiányzik. Az ágyéki régióban a medencét a hátulsó végtag felső részével együtt hasították szét jobb és bal oldalira. A juh „felnyégyelése" úgy tűnik szigorú tradíció eredménye, aminek következtében azonos, vagy ellentétes oldali mellső és/vagy hátulsó végtagok kerültek a halottak mellé (2. Táblázat). A sírokba helyezett juh végtagokból minden esetben hiányoznak az ún. alsó lábszár csontjai, a metacarpusok/metatarsusok, valamint a lábfejek csontjai az ujjpercek. Ez azt jelzi, hogy a juhokat megnyúzták. A tetesi temetőben 4 szarvasmarha 18 db, 1 őstulok 1 db, 13 juh 175 db, 1 kecske 5 db, 5 sertés 42 db és 1 mocsári teknős 1 haspáncél darab maradványa volt. (3., 4. Táblázat). A tetesi temető K-i oldalán 2 gödörkomplexum volt megfigyelhető: a V/f. és a Xll/a. gödör. A temető sírjaiban és a két gödörben ugyanazok az állatfajok találhatók, de előfordulási arányaiban lényegesen különböznek (4., 5. Táblázat): a gödrökben a szarvasmarha dominál (163 db), majd ezt követi a sertés (51 db) és a kiskérődzők (45 db) maradványainak a száma. A temető sírjaiban pedig a kiskérődző dominál (180 db), ezt követi a sertés (42 db) és a szarvasmarha (18 db) maradványainak a száma. A szélsőségesen eltérő, ellentétes háziállat-állomány