Folia archeologica 37.

István Vörös: Temetkezési szertartások állatcsontleletei a Tiszavalk-tetesi rézkori temetőben

ANIMAL REMAINS ÍROM TISZA VAL K-TETES 97 arány mechanikus értelmezése félrevezető következtetéseket eredményezhet. A telep „faunaképe: letelepült nagyállattartó pásztornép" lakóhelyet mutat, ahol még intenzíven vadásztak. A temető sírjaiba ételmellékletként elhelyezett áldozati állatok maradványainak aránya, „faunaképe: extrém juhtartó gazdaságot" mutat. Néhány bodrogkeresztúri telep és temető állatcsontmaradványaiból megállapítható, hogy a kultúra népességének az állatállományát a szarvasmarha, a juh és a sertés alkotta (4. Táblázat). A rendszeres hústáplálékot a szarvasmarha és a sertés biztosította. A juh a temetési ritus alkalmával tartott áldozati lakoma legfontosabb állata lehetett. A sírokba helyezett állatfajok előfordulási kombinációját figyelembe véve (1., 2., 6., 7. Táblázat) megállapítható, hogy a korábbi tiszapolgári kultúra temetési szokásaihoz képest a tetesi temetőből hiányzik a sertés—szarvasmarha/őstulok és a sertés—juh párosítás. Erősen csökken a sertésmaradványoknak a száma, állkapcsaik hiányoznak. A tiszapolgári kultúra férfi sírjaira jellemző őstulok scapula csak 1 sírban fordul elő; a kutya maradványa és a vaddisznó állkapocs hiányzik. A tetesi átmeneti időszak temetőjére jellemző, hogy a juh önálló előfordulása nő, a szarvasmarha—juh kombináció is előfordul. 7 Folia