Folia archeologica 36.

Fodor István: Honfoglalás kori bordázott nyakú edényeink származásáról

HONFOGLALÁS KORI BORDÁZOTT NYAKÚ EDÉNYEINK 169 mi edényeink eddigi legközelebbi párhuzamai közé tartozik.

3

1 (1. kép 2.) Alakját tekintve ugyancsak közeli párhuzama ilyen típusú edényeinknek a SzovjetMoldvából közölt hengeres nyakú óorosz edény is.

31

a (2. kép.) Végezetül a szaltovói párhuzamokat említem meg, amelyeknek mind Kiss Attila,

3

2 mind Mesterházy Károly

3

3 igen komoly jelentőséget tulajdonított. A párhuzamként idézett edények

3

1 azonban — s ez már a fényképek alapján is világosan kitűnik — anyagukban, kidolgozásukban, de még formájukban is igen messze állnak a mi edényeinktől. Nem beszélve méretükről, hiszen a szaltovóiak jóval nagyobbak. Valójában ezekre vonatkoztathatók Mesterházy Károly szavai: „Legtöbbjük csak annyiban hasonló a honfoglalás kori edényekhez, hogy két fülük van."

3

5 Ezek a szaltovói, zömmel besimított felületű edények aligha állíthatók kifogástalanul párhuzamba a mi bordázott nyakú, vagy „pithos" alakú edényeinkkel.

3

6 E vélekedés ellentmondani látszik annak a ma már általánossá vált felismerésnek, hogy honfoglalóink emlékanyagának igen sok szaltovói párhuzama van, s nem kétséges, hogy innen származtatható legnépszerűbb Árpádkori edényformánk, a cserépüst is.

3

7 Az is kétségtelen azonban, hogy a szaltovói fazekasok legjellemzőbb készítményeinek, az alán hagyományokat tükröző besimított kancsóknak és korsóknak honfoglalóinknál nyomát sem találjuk. Ugyanakkor viszont szakirodalmunk eddig alig említette, hogy a közönséges szaltovói „konyhai edények" hasonmásai, a sűrű egyenes, vagy egyenes és hullámvonalakkal díszített, durvább kivitelű és rosszabbul kiégetett bögrék és fazekak

3

8 honfoglalás kori kerámiáink jelentős részét teszik ki. E kapcsolatra ugyan a kolozsvári és bihari edényekről szólva Maria Comsa már 1957-ben felhívta a figyelmet,

39 ezen edénycsoport származásával kapcsolatban bizonyára az hozta zavarba a kutatókat, hogy a Dontól az Elbáig óriási területen terjedtek el hasonló formájú edények hasonló díszítéssel. A fentebb említett újabb vagy eddig számításba nem vett párhuzamok véleményem szerint némileg más megvilágításba helyezik a szóban forgó 10—11. századi edénytípus származásának kérdését. Egyrészt le kell mondanunk a csaló3

1 Lipko, S. A., Starozitnosti verhiv'ja Sluc (materiali do arheologicnoj karti). Arheologija 41 (Kiev 1982) 86—87, 8. kép. 31

a Fjodorov, G. B. Cebotarenko, G. F., Pamjatniki drevnih slavjan (VI -XIII vv.). Arheologiceskaja karta Moldavskoj SSR, vyp. 6. (Kisinev 1974) 95, 21. kép 1. 3

2 Kiss A., i. m. 177. 3

3 Mesterházy K., i. m. 106, 112. 3

4 Pletneva, S. A., Keramika Sarkela-Beloj Vezi. MIA, 75. (Moskva—

Leningrad 1959) 215—217.; Ua., Ot kocevij к gorodam. MIA, 142. (Moskva 1967) 123. 3

5 Mesterházy K., i. m. 110. 3

6 Hasonlóan vélekedett a szaltovói edényeket eredetiben is jól ismerő A. G. Gadlo is, miután átvizsgálta a Nemzeti Múzeum honfoglalás kori edényeit. 3

7 Fodor I., Arch. Ért. 102 (1975) 260—263. 3

8 Pletneva, S. A., Keramika. . . 221, 9. kép 1—6.; Ua., Ot kocevij. . . 105, 25. kép 8.; 111, 26. kép 5—6.; Ua., Srednevekovaja keramika Tamanskogo gorodiSca. In: Keramika i steklo drevnej Tmutarakani. Red. B. A. Ryhakov. (Moskva 1963) 21. kép 4—8.; Artamonov,M. I. Sarkel-Belaja Veza. MIA, 62. (Moskva—Leningrad 1958) 32, 19. kép 5.; FjapuSkin, I. I., Pamjatniki saltovo-majackoj kul'tury v bassejne r. Dona. Uo. 109, 6. kép 6—7.; Ua., Arheologiceskie pamjatniki zony zatoplenija Cimljanskogo vodohranilisca. Uo. 140, 12. kép.; Ua., Srednevekovoe posclenie bliz. st. Suvorovskoj. Uo. 327, 6. kép.; Ua., Karnauhovskoe poselenie. Uo. 293, 35. kép.; 307, 52. kép 2. 3

9 Chifvasi—

Com fa, M., Nekotorye istoriSeskie vyvody v svjazi s neskol'kimi arheologiceskimi pamjatnikami VI—XII vv. na territorii RNR. Dacia 1 (1957) 317.