Folia archeologica 36.

Fodor István: Honfoglalás kori bordázott nyakú edényeink származásáról

170 FODOR ISTVÁN kának bizonyult szaltovói párhuzamokról, másrészt az analógiák ma már nem kizárólag Korezm területére vezetnek bennünket. A volgai bolgár és keleti szláv párhuzamok igen fontosak még akkor is, ha időrendjük nem egészen tisztázott (mert nem sírokból kerültek elő), s egyértelműen nem igazolható, hogy korábbiak a mi edényeinknél. (Ráadásul nem kizárt, hogy ennek az edényfajtának nem Korez/nben, hanem éppen a Dél-Urai és Volga vidékén vannak ősi hagyományai, amint ezt az említett szarmata edények sugallják, bár a folyamatosság ma még nem igazolható.) Az minden esetre nagyon valószínű, hogy egyelőre le kell tennünk arról a csábító — s egyeseket máris elragadott — gondolatról is, hogy az ilyen típusú edényeket a kabar vagy éppenséggel kore^mi eredetű kabar fazekasok termékének véljük. Egybevág ez Ligeti Lajos vélekedésével, aki — nem tagadva levédiai őseink koreai kapcsolatait — megjegyezte: „Nem gondolnám azonban, hogy a honfoglalás előtt a magyarokhoz csatlakozó kabar törzsek egy része éppen a kore^miek közül került volna ki. . . Az viszont kétségtelen, hogy a bordázott nyakú edénytípus a honfoglaló magyarsággal jelent meg a Kárpát-medencében, s így magyar etnikai sajátságként értékelhető. Mesterházy Károly úttörő dolgozata után származásának kérdésében alighanem csak a szovjet gyűjtemények ilyen szempontú, eredetiben való vizsgálata hoz majd lényegesen új eredményeket. 4

0 Ligeti, L., MNy 72 (1976) 25. — Úgy vélem, fémművességünk eredetének vizsgálatából is az szűrhető le, hogy a korezmi-káliz ötvösök aligha játszhattak jelentős szerepet honfoglalás kori ötvösművészetünk arculatának kialakításában. (Ld. 13. j.)