Folia archeologica 36.

Mesterházy Károly: Népvándorlás kori cserépüstök

NÉPVÁNDORLÁSI KOR CSERÉPÜSTÖK 157 Akár a szeghegyi, akár a bölcskei 11. sír fémüstjét tekintjük, hozzájuk nagyon közel állnak az orosháza—monori, tiszaföldvári, örménykúti szarmata vagy a szőregi, óbecsei agyagüstök. A csolnoki avar temető 7. sírjából való vörösréz üst pedig az Árpád-kori üstökkel vethető össze. A legegyszerűbb utánzatoknak a szarmata kori példányokat tekinthetjük. Ezeknek felfüggesztése ugyanis a felmagasított oldalfalban átfúrt lyukon keresztül történt. Felfüggesztésre ebben az esetben fém, talán vas fül lett volna a legalkalmasabb, hiszen a szerves anyagból (kötél, szíj) készült fület a lángoktól semmi sem védte. A másik megoldásnak az kívánkozott, ha a fület is agyagból készítik el, amint azt a szőregi üstön láthatjuk, s amit a csongrád-bokrosi fültöredék is bizonyít. Azonban akármilyen vaskosra formálták is a fület, az mindig törékeny maradt. így a felfüggesztés módja nem volt megbízható. A továbbfejlődés útja a védőfülek alkalmazása lehetett, amikor a megközelítőleg függőlegesen álló és keresztben átfúrt edényfal külső oldalán a lyuk elé védőfület tapasztottak. Ilyenkor az edényt pereme alatt 2—3 cm-rel átfúrták, s a felfüggesztés két ponton történt. Mivel a védőfül a lángoktól megvédte a függesztő anyagot, az akármilyen szerves anyag, pl. kötél is lehetett. A fejlődésnek ezt a különleges megoldású változatát képviselik a szaltovói kultúra felfüggeszthető edényei és üstjei, a veresegyházi avar üst ( ?) maradványa, és a dobozi 10. századi leletek. A védőfül kivételképpen még korongolt edényeken is előfordul, de használatukat a későbbi időből egyre ritkábban tudjuk kimutatni. A felfüggesztés legbiztosabb módját a belsőfüles megoldások jelentik. Ezek között is két változatot találunk: az egy-egy

4

2 és a két-két áttört függőleges felfüggesztőlyukkal készített változatot. A belsőfüles függesztési mód a szabadkézzel készült edényeken tűnik fel (Veresegyház, Endrőd, stb), és az Árpád-kori korongolt üstökön válik kizárólagossá, illetve a velük egykorú al-dunai üstökön. Az üstök formai változatainak e fejlődési sorrendjét a logaikai rend mellett egy más földrajzi környezetből vett párhuzam is támogatja. A mai Dániában, Haithabuban (Schleswig-Holstein), Ezingeben (Hollandia), Wegelebenben (Halberstadt körzete, Alsó-Szászország) is találtak gömbölyű fenekű, felfüggesztve használt, védőfüles edényeket, az ún. Kugeltopf-okat, illetve különleges, szabadkézi változataikat.

4

3 Ezek legkorábbra keltezhető példányai 9. századiak és korongolatlanok. A biztonságosabb felfüggesztést lehetővé tevő belső füles edénytípus azonban itt nem alakult ki. A vázolt fejlődési sort különböző típusú edényeken követtük, bár igyekeztünk a rendelkezésünkre álló anyag alapján is ahhoz ragaszkodni, hogy gömbölyű fenekű, tehát üst alakú agyagedényeket vizsgáljunk. Ebbeli törekvésünket az 4

2 Ilyennek látszik egy kizlovodszki töredék: Fodor I., Acta Arch. Hung. 29 (1977) 335, 2. kép 16. és egy Várnából származó darab: Bobceva. Lju., ZiliScni i stopanski sgradi v srednovekovnoto seliàce pri s. Topola. Izv. na Narod. Muzej Varna 12 (1976) 122—30, XII. t. 2, XIII. t. 4—6. 4

3 "Liebgott. N-K. Die Keramik — ein Zeugnis für Verbindungen zur Küste der Slawen. Wikinger und Slawen. Szerk. Herrmann. J. (Berlin 1982) 185. kép., Hübener. W., Die Keramik von Haithabu. (Neumünster 1959) 28, 100—101, III. t. 52—55.; Grimm. P., Zut Südostausbreitung der Nordseegruppe der frühmittelalterlichen Keramik. PZ 38 (1960) 126—32.; Corpus archäologischer Quellen zur Frühgeschichte. Szerk. Hermann. J.

— Donat. P., I. Lief. 32/39. lelőhely, 331.; v. Giffen. A. E., Der Warf in Ezinge, Provinz Groningen, Holland und seine westgermanische Häuser. Germania 20 (1936) Beilage 3. Abb. 1. 1355,1766.; Kossack. G.

—• Harck. O.

—Reichstein. ]., 10 Jahre Siedlungsforschung in Arschum. BRGK 55 (1974) 359—60, 146. t. 2, 5.