Folia archeologica 35.

Kubinyi András: Isten bárányát ábrázoló törvénybeidéző pecsét (billog)

150 KuBiNYi ANDRÁS és esetleges szöveges megjelölésével „bizonyítsa a pecséttulajdonos akaratát." „A pecsét tehát ismertető és meghatalmazó jelvény." Ezért szükséges, „hogy a pecsétkép egy egészen meghatározott személyiséget, (a pecséttulajdonost) vitán felül jelöljön meg", valamint, „hogy kizárólag ez a tulajdonos használja." idézeteinket az egyik legelterjedtebb történeti segédtudományi kézikönyvből vettük,

44 de a pecsét ábrázolásának uralkodók esetében kimutatható politikai jelentősége sem hanyagolható el. Schramm mutatott rá arra, hogy az uralkodót többek között a pecsétjén ábrázolt képe képviseli, valamint, hogy a XII. sz.-tól megjelenő címereknél a királyi őt, és ő az államot képviseli.

4

5 Ezt a kérdést Beumann még élesebben fogalmazza meg: a királyi ábrázolásnak a pecséten az a feladata, hogy az uralkodót „megjelenítse." Utal a császári aranybullák hátlapján látható Róma-ábrázolások politikai tartalmára is.

4

0 „Isten báránya" mint királyi jelkép, mint királyi képviselet? Ez teljesen szokatlan. Királyi pecsétként mindössze a 836—858 közt uralkodó Ethelwulf angolszász király gyűrűjén fordul elő, de ezzel nyilvánvalóan nem kapcsolhatjuk össze.

47 Feltűnő viszont, hogy III. Béla dédunokája, III. András Isten báránya ábrázolású gyűrűt alkalmazott ellenőrzőpecsétként nagypecsétjébe nyomva (5. ábra). Ez azonban mindenképp az Adalbert-pecsét után keletkezett, használati módja sem hasonlítható össze a többi pecséttel, ezért analógiaként nem használható. Az európai szfragisztikában az Agnus dei ábrázolás ennek ellenére nem szokatlan. A szfragisztikusok az ún. hagiográfikus ábrázolásokhoz sorolják, amelyeket városi és céhpecséteken, egyházi testületek és személyek pecsétein találjuk meg leginkább.

48 Azonban ezek sem koraiak. A legkorábbi tudomásom szerint egy XII. sz.-i francia egyházi ellenpecsét ECCE AGNVS DEI felirattal.

4" Városi pecséteken később jelenik meg, és itt a hazai példák is idézhetők. A zászlós Isten báránya volt az 1244-ben kiváltságolt Korpona, továbbá jelentősebb városaink közül Trencsén, valamint a későközépkorban és az újkorban még egy tucatnyi mezőváros és falu pecsétképe. Mint ismeretes, Debrecen is ezt a pecsétképet használta.

50 Itt a szfragisztikusok és heraldikusok az ábrázolást teljesen nyilvánvalóan a vallási jelképek között tárgyalják, csakhogy a vallási jelképeknek az egyházi és városi pecséteknél egészen más szerepük van: a védőszent jelleg dominál. Különös ez a királyi akaratot kifejező idézőpecsét esetében ! És valóban, a középkori királyi pecsétek között az Isten bárányát leszámítva is ritka a hagiografikus ábrázolás. Egyetlen uralkodó esetében jelenik meg ilyen ábrázolás, mégpedig a bizánci császárok bulláin. Korszakunkban a bullák elő4

4 Braun, A. v., Werkzeug des Historikers. (Stuttgart—Berlin 1969)

5 159. 4

5 Schramm, P. E., Kaiser, Könige und Päpste. I. (Stuttgart 1968) 33—34. 4

6 Beumann, H., Zur Entwicklung transpersonaler Staatsvorstellungen. In: Das Königtum. Seine geistigen und rechtlichen Grundlagen. = Vorträge und Forschungen. III.

4 (Sigmaringen 1973) 204—205. 4

7 Schramm, P. E., Herrschaftszeichen und Staatssymbolik. I. (Stuttgart 1954) 375. 4

8 Ewald, IT., Siegelkunde. (München—Berlin 1914) 219.; Gumowski

, M.— Haisig, AI.— Mikmki, S., Sfragistyka. (Warszawa 1960) 158. 4!

l Uo. 165., 320. j. Hasonló francia példa 1246-ból: Demay, G., i. m. 2375. sz. Egy halbcrstadti kanonok 1250-es pecsétjén zászlós Isten báránya látható, alatta oroszlán, amely nyilván címerállata volt. Seyler, G., i. m. 228., 156. kép. Még számos példa lenne idézhető. 5

0 Darvasy Aí., Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése. (Budapest 1942) 16.; Nóvák, /., Slovenské mestké a obecné erby. (Bratislava 1972) 411.