Folia archeologica 34.
Mesterházy Károly: Régészeti adat kulcs szavunk eredetéhez
164 MESTERiIÁzY KÁROLY helyi átvételre gondolhatuk, s átadóknak északi szomszédaink vélhetők annak ellenére, hogy a kulcs szó kapcsolatai nem észak felé vezetnek. 2 4 A kulcs használata rávilágít X—XI. századi faépítészetünkre is. Kétségtelen, hogy I. István idején még viszonylag kevés faépülettel számolhatunk, de már annak az időszaknak faépítményeiről is vannak írásos forrásaink. így elsőként azt a sokszor idézett adatot említhetjük, amelyet a Szt. Imre legenda őrzött meg: István király ,,a fal hasadékán át vigyázva és nagy titokban végignézte fiának ájtatoskodását". 2 5 Már a legkorábbi időktől számolhatunk fatemplomokkal is, amilyen volt a zsitvakenézi (1075), vagy a szentjobbi apátság első épülete (1083). 38 Ezeket az épületeket ácsok, a csak Magyarországon használt szláv szóval teszérnek vagy taszárnak nevezett szolgálónépek készítették, melyek legkorábbi okleveles adata szintén 1075. 3 7 Az Árpád-kori Magyarország Ács és Teszér (Taszár) helynevei önmagukban is azt mutatják, hogy kezük munkáját számos emléknek kellett őrizni. Az általuk ácsolt épületek nagy részére pedig zárakat is kellett rakni, melyeket kezdetben vagy kampós, vagy T alakú kulcsokkal zártak. Hogy a köznép házai között volt-e fazárral zárható ház, arra telepásatásokból származó adatunk nincs, de a tiszajenői kulcs arra utal, hogy a köznép falvaiban már a XI. századtól álltak zárható faépületek. Tiszajenő-kecskésparti temetője valószínűleg az egykori törzsnévi faluhoz tartozott. így az ott lakók a királyi birtok vagy a várföldek népeihez tartozhattak. Közülük néhányan a király javait vigyázhatták záros helyen. Talán egy ilyen szolgálatot ellátó ember jelenlétét bizonyítja ez a kulcs. A halott sírjába hihetőleg nem rangjelző tárgyként került, ahogy ez a népvándorlás kori síroknál gyanítható, 2 8 hanem inkább az eltemetett foglalkozásával lehet kapcsolatban, hiszen mint kicsi és nem éles vastárgv bajelhárításra aligha szolgálhatott. 2 4 Goncarov, V. K., Rajkovetskoe gorodisce. (Kiev 1950) К. t.; Soloveva, V.M., Zasuvnyj zamok drevneruskogo zytla. Arheologija (Kiev) 7(1952) 182- 188.; Rosetife/d, R. L., Ruskic zamki domongolskogo vremeni. KSIIMK 49(1953) 32—38.; Koroséi;, P., Zgodnjesrednjcveska arheoloska slika karantanskih slovanov. — Archäologisches Bild der karantanischen Slawen im frühen Mittelalter. (Ljubljana 1979) I. 224., II. 4.t.l— 2., 139.t.6„ 136.t.2f. 2 5 Szent Imre legendája. Ford. Szegedy J., magyarázattal ellátta Erdélyi L. (Budapest 1930) 5.; Bakay К., A magyar államalapítás. (Budapest 1978) .82. 2 6 Györffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. (Budapest 1963) 452., 668.; К. Csilléry К., A magvar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei. (Budapest 1982) 175. 2 7 Heckenast G., Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. (Budapest 1970) 126. 2 8 Werner , ]., Die Langobarden in Pannonién. (München 1962) 84.; Svoboda, В., i. m. 190-191.; Bona I., i. m. 37.; Tejral, /., Grundzüge der Völkerwanderungszeit in Mähren. Studie AÚCSAV v Brne IV/2. (Praha 1976) 66—67.
