Folia archeologica 32.

Mesterházy Károly: Karoling-normann típusú kengyel a honfoglaló magyaroknál

KAROLING-NORMANN KENGYEL 219 tűnik a villás szárú kengyel, pl. Birkában a 644., 830. és más sírokban, vagy a Gjermundbu leletben, ahol a Székesfehérvár-demkóhegyi kardhoz hasonló „S" típusú kard került elő. A skandináv leletek keltezését az segíti, hogy Birkában, Brandstrupban és Süderbrarup (IV) lovassírjaiban a X. század első felének, ill. közepének pénzeivel együtt kerültek elő.

3

0 Megtaláljuk e kengyeleket a Német Demokratikus Köztársaságban, Svájcban és Csehországban is.

3

1 A külföldi párhuzamok keltezése abból a szempontból látszana lényegesnek, hogy honnan és miért kerülhetett hozzánk e ritka kengyeltípus. A dániai, schleswigi és skandináviai leleteket már említettük, s a legjobb lengyelországi és kelet-németországi párhuzamok is X., ill. XI. századiak.

3

2 Az észak- és nyugateurópai darabok keltezése tehát nem visz közelebb minket az átadás-átvétel kérdésének megoldásához. Nemrégen Bertil Almgren érdekes megfigyelést tett a viking lovasság kialakulásával kapcsolatban. Ügy vélte, hogy a dániai X. századi sírok nehézfegyverzetű lovas felszerelésében magyar hatás mutatható ki (kengyelek, zabiák, magyar nyílhegyek Birkában és Trelleborgban).

3

3 Az ő megfigyelésére épülnek Heiko Steuer gondolatai. Steuer szerint a viking fegyverzet átalakulása a X. században keleti hatásra történt, s Almgren nyomán arról ír, hogy a viking lovasság kialakulásában az előkép szerepét a magyar lovasság jelentette, mint ahogy a bajor—frank lovasság számára korábban az avar lovasság volt a minta.

3

4 Azok a kapcsolatok azonban, melyeket Almgren felemlít, nehezen tekinthetők egyértelműnek. A zabiák néhány darabja csakugyan rokonságban van a magyar oldalszáras zablákkal, de már a nyílcsúcsok „magyar jellege "vitatható. A magyarországi villás szárú kengyelek is mindenképpen későbbiek a skandináviai darabok korai csoportjánál, így a magyarországi előfordulásukból nehéz arra következtetni, hogy magyar hatást jelentenének Svédországban. Természetesen a kengyelhasználat szokása, vagy annak nagyobb mértékű elterjedése lehet magyar eredetű, de maguk a kengyelek inkább nyugat-európai eredetűek. A villás szárú kengyelek elterjedésének vizsgálatában a nehézséget az a tény okozza, hogy a leletstatisztikák gyakorlatilag csak a sírleleteket veszik számításba. Tehát számon tartják talán az összes sírleletet a Karoling birodalmon kívülről, hiszen a IX—X. században Schleswigtől Dánián és a mai Kelet-Németországon át M Arbman, H., Birka I. Die Gräber. 1—2. (Uppsala 1940—43). 35.t.l—2: 830. sir, 3—4: 644. sir.; Grieg, S., Gjermundbufunnet. Norske Oldfunn 8. (Oslo 1947) 51—52., IX.t. 1—2.; Müller-Wille, M., Zwei wikingerzeitliche Prachtschwerter aus der Umgebung von Haithabu. Offa 29(1972) 79—80.; Müller-Wille, M., Das wikingerzeitliche. . . 27.; Larssen, ]., i. m. 95. 3

1 Corpus archäologischer Quellen zur Frühgeschichte auf dem Gebiet der DDR (7. bis 12. Jahrhundert). 1. Lief. (Berlin 1973) 19.t.l4., 33.t.l5., 40.t.; Zscbille, R.—Forrer, R.,,i. m. I. t.20: La Sauge, Neuenburger See.; Eisner, ]., Základy kováístvi v dobé hradiàtni v Ceskoslovensku. SI An 1(1948) 367—396.: Zbecno, Kolin, Uherské Hradisté. Eisner karoling eredetűnek mondja e kengyeleket, de a bizonyítással adós maradt: i. m. 385. Eisner eredményeire támaszkodott R

uttkay, A., Waffen. . . II. 354. 3

2 Jazdzewski, K., Czmentarzysko wczesnosreniowieczne w Lutomiersku pod Lodzia w swietle badan z r. 1949. Mat. Wczesnosredn. 1(1949) 119.; Nadolski, A., i. m. 89.; Herrmann, ]., Materielle und geistige Kultur. In: Die Slawen in Deutschland. (Berlin 1970) 241., 115. ábra. 3

3 Almgren, В., Vikingatagens höjdpunkt och slut. Tor 9(1963) 248., 236—237. 3

4 Steuer, H., Historische Phasen der Bewaffung nach Aussagen der archäologischen Quellen Mittel- und Nordeuropas im ersten Jahrtausend n. Chr. FrühmStud 4(1970) 379., 381.