Folia archeologica 32.

Mesterházy Károly: Karoling-normann típusú kengyel a honfoglaló magyaroknál

218 MESTER HÁZY KÁROLY A. Ruttkay hívta fel a figyelmet.

2

0 A. Tocík a szeredi példányokat karoling típusúnak nevezte.

2

1 Ruttkay szerint a kérdéses kengyeltípus frank eredetű, a honfoglaló magyarok vagy a Kárpát-medencében vették át, vagy Ny-Európától. A skandináv közvetítést kizártnak tekinti, mivel K-Európában hiányzik ez a típus.

2

2 A geszti (Hoste) kengyelek kapcsán az eredetet tekintve ugyanerre az eredményre jutott Nevizánszky Gábor is, aki a magyarságnál való megjelenésüket a Géza-kori hadseregátszervezéssel kapcsolta össze.

2

3 Mivel időközben néhány új magyarországi darab is ismeretessé vált, és a nemzetközi szakirodalomban is változatos elképzelések élnek a kengyel európai elterjedéséről, szükséges magyar oldalról is áttekinteni a kérdést. A szakirodalom első fontos megállapítása az, hogy e kengyeleket a magyarság nem hozhatta magával keletről, mert ott ez a típus ismeretlen. A Szovjetunió európai területeiről származó kengyeleket A. N. Kirpicsnyikov összefoglalása nyomán jól ismerjük. A magyarság IX. századi feltehető lakóhelyein nem találkozunk villás szárú kengyellel. Csupán a Baltikumból ismerjük néhány lelőhelyét. Azt is tudjuk azonban, hogy ott a vikingekkel kapcsolatos a megjelenése.

24 A lengyelországi példányokkal kapcsolatban Nadolski megjegyzi, hogy egy részük skandináv import lehet, bár frank eredetüket hangsúlyozza.

2

5 Éppen ezért nevezi •őket karoling-viking típusúnak.

2*

5 És valóban, ha tovább figyeljük a villás szárú kengyelek elterjedését, nehéz attól a gondolattól szabadulnunk, hogy skandináv hatással magyarázzuk magyarországi megjelenésüket. Előfordulásuk másik nagy góca ugyanis Haithabu és környékére, valamint Dániára esik. Ez utóbbiakat már a 30-as években összegyűjtötte és közölte Bronsted. A 25 lelőhely anyagában, melyek között a hadjbergit 10. század közepére keltezi egy pénz, az egyszerű díszítetlen példányoktól a művészi tausírozású darabokig számos jó párhuzama van a magyarországi kengyeleknek.

2

7 Az azóta is itenzíven folyó kutatások azonban még a XX. század eleji pompás leleteknél szebbeket is hoztak napvilágra. A teljességre törekvő legújabb leletstatisztikát Michael Müller-Wille állította össze a Thumby-Bienebekben feltárt viking temető kengyelének közlése során.

28 A Haithabu és tágabb környékén előkerült gazdag, szinte az egész felületet beborító réz és ezüst, vagy csak ezüst berakással, esetleg ezüst lemez borítással díszített kengyelek közül is kiemelkedik Thumby-Bienebek, Quern, Karlum, Brandstrup és néhány más lelőhely.

2

9 A svéd és norvég területeken is korán fel2

0 S

zőke В., Arch. Ért. 81(1954) 127.: Ua., A honfoglaló... 83.; Bakay K., i. m. 21.; Ruttkay, A., Waffen. . . II. S1A 24(1976) 354. 2

1 Toíík, A., i. m. 53. 2

2 Ruttkay, A., Waffen. . . II. 354. 2

3 Nevizánszky, G., i. h. 2

4 Kirpicnikov, A. N., Snarjasenie vsadnika i verhovogo konja na Rusi IX—XIII vv. SAI El-36. (Leningrad 1973) 43., 45., 51—52.; Mühlen, v. В., Die Kultur de Wikinger in Ostpreußen. Bonner Hefte z. Vorgesch. 9. (Bonn 1975) 19., 22., 27., 29., 30. stb.t. 2

5 Nadolski, A., Studia nad uzbrojeniem polskim w X, XI i XII wieku. (Lodz 1954) 89. 2

6 Nadolski, A.

—Abramowicz, A.

—Poklewski, T., Czmentarzysko z XI wieku u Lutomiersku. (Lodz 1959) 59—60. 2

7 Bronsted, ]., Danish inhumation graves of the Viking Age. ActaA 7(1936) 81—228. 2

8 Müller- Wille, M., Das wikingerzeitliche Gräberfeld von Thumby-Bienebek I. OffaBücher 26. (Neumünster 1976) 56. 2

9 Hingst, H., Ein wikingerzeitliches Gräberfeld aus Thumby-Bienebek, Kr. RendsburgEckenförde. Offa 30(1973) 252—253.; Müller-Wille, M., Krieger und Reiter im Spiegel frühund hochmittelalterlicher Funde Schleswig-Holsteins. Offa 34(1977) 40—74.; Larssen, J., Brandstrup. En ryttergrav fra 10 àrhundrede. Kuml 1960. 90—105.