Folia archeologica 31.

Fodor István: Honfoglalás kori korongjainak származásáról. A verseci és tiszasülyi korong

HONFOGLALÁS KORI KORONGJAINK 2 i 3 8. ábra 1 : a tiszasülyi korong; 2 : a pervomajszkoei korong (V.A. Kuznecov nyomán) 1:1 Abb. 8. 1 : die Scheibe von Tiszasiily ; 2 : die Scheibe von Pervomajskoe (nach V.A. Kuznecov) 1:1 az ősi indiai epikus hagyományok elemzése útján rajzolt szemléletes képet az életfa és a ló alakjának hitvilági összefonódásáról.

7

9 Eszerint a ló-életfa páros elképzelés az ember-életfa összefüggést helyettesítette. Ez utóbbi pedig az életfánál történő, az isteneknek szánt emberáldozatot jelentette. Az emberáldozatot később a lóáldozat helyettesítette, s ezt szintén az életfával hozták kapcsolatba. (Ez az összefüggés nem csupán az indiai mitológiában tükröződik, hanem a nyelvben is. A világfát jelentő szanszkrit ,asvattha' ugyanis az ,asva' = ló szó származéka.

8

0) Az életfánál történő áldozat rendkívül széles körben elterjedt Eurázsia népeinél. Értelmét V.V. Ivanov — I.. Ja Sternberg adataira hivatkozva

8

1 — abban véli fellelni, hogy a szibériai (például a mandzsu-tunguz) nyelvek jelentős részében ugyanaz a szó jelenti a fát és az utat. Emögött az a hit lappang, hogy a sámán lelke a világfán jut fel az égi rétegekbe. Ennek a rendkívül ősi elképzelésnek a régi indiai és a még korábbi indoeurópai (latin) hagyományokban is nyomára akadtak a kutatók.

8

2 Minden bizonnyal a fenti elképzelés húzódik meg abban a századunkig megőrzött temetkezési szokásban, amikor az elhúnyt tiszteletére leölt és feltorozott ló bőrét a lábbal és a koponyával együtt a sír melletti fára akasztják. 1921-ben M. P. Grjáznov még részt vett egy ilyen szertartáson, a szibériai 7

9 L. a 74. j.-ben idézett művét. 8

0 Uo. 75. 8

1 Sternberg, L. Ja., Kul't orla u sibirskih narodov. SbMAÉ V/2 (1925) 737. 8

2 Ivanov, V.V., i. m. 119.