Folia archeologica 31.
Lovag Zsuzsa: Árpád-kori pecsétgyűrűk. I.
232 LOVAG ZSUZSA zadban készült ötvöstárgyakon, pecséteken is. 5 7 Döntőbb a pecsétlőlapnak és magának a gyűrűnek a megformálása és méretei, amelyek a 13. század első felére utalnak. A pecsétkép legközelebbi párhuzamát egy 1236-os oklevél gyűrűspecsétjén találjuk. Az 1,3 cm átmérőjű pecsét közepén kettőskereszt van, körülötte elválasztó keret nélkül, ugyancsak lapidáris majuszkulákból álló IACOB körirat. A név itt isnominativusbanáll, mint a IANVS gyűrűn, s ugyanúgy a pecsét aljától balról jobbra haladva veszi körül a kettőskeresztet. Külön apró érdekesség, hogy a IANVS névfelirat fordított N betűjének — amelyre a keltezésnél is hivatkoztak — a pecséten egy fordítva vésett В betű felel meg, ez mindkét esetben a pecsétvéső járatlanságára utal. 5 8 Nagy Gézának nehézséget okozott az általa Janus nádorral azonosított képmás diadémjának magyarázata. Pedig valószínűleg igaza volt a fejdísz meghatározásában, csak éppen az arcmás nem a köriratban megnevezett személyt ábrázolta, hanem feltehetően koronás királyfőt. Az áll alatt levő különös, kendőhöz hasonló ábrázolás talán megmagyarázható II. András és IV. Béla egyes érmein a szembenéző királyfő állához csatlakozó, ugyancsak kendőszerűen megrajzolt, s alul hullámvonallal is lezárt mellindítással. 5 9 A királyfej hatalmi jelvényként kerülhetett a gyűrűre, úgy mint a párhuzamaként idézett pecsétre a kettőskereszt. Német területen szokásos volt, hogy a király adományából különböző tisztségviselők sőt városok viselték pecsétjükön a királyfejet mint heraldikai szimbolumot, már a 12.—13. században. 6 0 Elképzelhető, hogy a gyűrű- és pecsétanyagunkban egyedülálló IANVS gyűrű nem az általánosan elismert francia, hanem a II. András pecsétein is kimutatott német hatásra készült a 13. sz. első felében." 1 A gyűrűk számbavételénél igyekeztünk a pontosan keltezhető 13. századi anyagot áttekinteni. Először a tatárjárás idején elrejtett tárgyak adnak biztos támpontot, ennél korábban csak a balotapusztai lelet pecsétgyűrűje keltezhető több-kevesebb biztonsággal a 12. sz. végére 6 2 (1. ábra 18). Ez a vékony ezüstlemezből kivágott — fej és abroncs egy darabból — kis gyűrű még csak formája szerint sorolható ide, sekély vésetű vonalas díszítése aligha alkalmas lenyomat készítésére. Mintája leginkább a 12. sz. apró lemezpénzeinek hátlapjára emlékeztet. 6 3 A tatárjárással lezáruló emlékanyagban általában kisméretűek (1 — 1,5 cm) a pecsétlőlapok, a gyűrűk közt csak a IANVS gyűrűnek van felirata. A hasonló korú okleveleken megmaradt pecséteket is figyelembe véve, a köriratot általában nem választja el vonalkeret a középső mezőtől. A 13. sz. második felére megnövekednek a pecsétlőlapok (1,6—2 cm) és gyakoribbá válik a körirat, bár ritkán olvasható, ill. értelmezhető világosan. 6 7 Kolba J., i.m., betűtáblázatok. 5 8 OL Dl.213. - Kumorovitz В., i.m.(1936) 55.,23.kép. 5 9 Réthy L., Corpus Nummorum Hungáriáé. (Budapest 1899) (továbbiakban CNH) Nr.234.303. 6 0 Veit, L., Der Königskopf mit der Stirnbinde auf Münzen und Siegeln der Stauferzeit und des ausgehenden Mittelalters. Anzeiger des Germ. Nationalmuseums 1976. 25 — 26,28. 6 1 Bartoniek E., Turul 38 (1924-25) 16. 6 2 MNM, ltsz: 1893.54.147. Ezüst, pecsétlőlap átm.: 1,1 cm. A leletben 12. századi bizánci érem volt. A többi tárgy is a 12. sz. végén készült. — Hampel J., Arch.Ért. 13 (1893) 368-369.; Kovács É., Árpád-kori ötvösség. (Budapest 1974) 15. 6 3 CNH 83.84.142.
