Folia archeologica 31.

Fodor István: Honfoglalás kori korongjainak származásáról. A verseci és tiszasülyi korong

206 FODOR ISTVÁN Ak-Depén előkerült két pecsétlőn is a mi korongjaink előképét láthatjuk: a ló mögül életfa magasodik (5. kép, 2.)

10

i Az ilyenfajta ábrázolások a VI — VII. században váltak általánossá,

10

3 a keleti szállások magyar ötvösei tehát valószínűleg innen kölcsönözték ezt a motívumot.

10

6 (Emellett figyelemre méltó, hogy honfoglaláskori művészetünk kialakulása szempontjából szintén igen fontos területen, a Kaukázusban is kerültek elő olyan függők az alán sírokból, amelyek mintája talán hasonlóképp értelmezhető.

10

7) A verseci és a hozzá hasonló mintájú korongok motívuma tehát nagyjából ugyanoda vezetnek bennünket, ahonnan X. századi művészetünk előzményeit ismerjük: az ún. posztszasszanida iráni művészet körébe, a közép-ázsiai és a kaukázusi műhelyhagyományokhoz.

10

8 E motívum gondolati háttere ezeken a területeken is hasonló lehetett, mint elődeinknél, akiknek hitvilági képzetei közé-amint azt fentebb igazolni igyekeztünk — e képi megjelenítés ragyogóan beillett. Magának a motívumnak a származása természetesen önmagában nem jelöli meg varkocsdíszítő korongjaink származásának az útját, hiszen a versecihez hasonló korongokat az említett területek egyikén sem leltek eddig és — a Kaukázust kivéve - a korongviselés szokása is ismeretlen volt az itt élő népek körében a VI —IX. században. Korongviselésünk előzményeire egy másik, újabb leletünk keleti párhuzamai derítenek némi fényt. A Tiszasüly melletti Ehhalmon nyitott homokbányában Selmeczi László 1968. május 6 —7-én 3 honfoglalás kori sírt mentett meg. A 2. sz. női lovassírban az állkapocs alatt egy áttört korong került elő

10<

J (7. ábra, 8. ábra 1 ). Rendkívül rossz ezüstből öntött (anyagapontosabban: ón, ezüst és ólom), amelyet a nagyfokú korrózió kristályosra bontott. Lapos öntvény (a ló testének vastagsága 0,2 cm, a peremé 0,3 cm), amelyen utólagos megdolgozás nyoma nem látszik. A lovas fejét, lábát, az állat szemét és fülét (?) jól látható kiemelkedés jelzi. A hátoldal teljesen sima. Átmérője: 4,7 — 4,9 cm; a perem szélessége: 0,35 — 0,45 cm.

11

0 A körbe foglalt ábrázolás a tárgy sérülései ellenére is meglehetősen jól felismerhető. Aligha lehet vitás a viszonylag reálisan megfogalmazott ló alakja, amelynek mellső testrésze jóval erőteljesebb, nyaka ívesen hajlik, fejét a peremmel egybekapcsolták, amelyből a ló szájánál tört ki egy 1,7 cm-es darab. A szem helyét világosan kivehető apró dudor jelzi, a fül tövében egy nagyobb kiemelkedés látható. Az állat lábai és farka a peremhez kapcso10

4 Gubaev, A. — Lelekov, L.A., Bully sasanidskogo perioda iz Ak-depe. In : Karakumskie drevnosti. III. (Ashabad 1970) 105-106. 10

5 Uo. 10

6 Honfoglalás kori művészetünk kialakulásáról legújabban: Fodor I., Alba Regia 17 (1979) 65-73. Iu

7 E lovat mintázó bronz függőkön az állat hátán kétfelé hajló levélalak vagy félkörben végződő kitüremkedés van: Chantre, E., Recherches anthropologiques dans le Caucase. III. (Paris —

Lyon 1887) III.

1.18, VI.t.l7. A.S. Uvarovát az előbbi sólyomfejekre emlékeztette, s úgy vélte, hogy a magas kápájú keleti nyerget jelölték ilymódon: Mogil'niki Severnogo Kavkaza. МАК 8. (Moskva 1900) 312. 10

8 Vö. 106.f. 10

9 A lelet közlésre való átengedéséért Selmeczi László barátomnak tartozom köszönettel. A teljes leletegyüttes a honfoglaláskori leletcorpus előkészületben levő II. kötetében kerül közlésre. 11

0 A korong anyagának összetevő elemei mennyiségi sorendben: ón, ezüst, ólom és nyomokban réz is megfigyelhető. A vizsgálatban Báthy Géza és Temesváry Ferencné nyújtott értékes segítséget, (MNM Restaurátor Osztály), a fémvizsgálatot Szabó Zoltán végezte (Központi Múzeumi Igazgatóság). Munkájukért ezúton is köszönetemet fejezem ki.