Folia archeologica 31.

Fodor István: Honfoglalás kori korongjainak származásáról. A verseci és tiszasülyi korong

HONFOGLALÁS KORI KORONGJAINK 2 i 3 Abb. 11. Beschlag mit Menschengesicht aus Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom, Tschechoslowakei) 1:1 11. ábra A bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom, Csehszlov.) emberarcos veret (1:1) lódnak, a hátsó lábból egy darab kitörött. A ló hátára emberalakot mintáztak, amely felsőtestével oldalra fordul. Egyik keze a ló nyakán van, másik karja nagyjából könyökben letörött, a felsőkar vízszintes helyzetű. Félreérthetetlenül vastagabbra, oválisra formálták a fejet, amelyet a peremhez kapcsoltak. A ló testén futó domborulat kétségkívül a lovas lábát jelöli, amely térdben behajlik, a lábfej közvetlenül a ló hasa felett van. A lábtartás tehát félreérthetetlenül kengyelben levő lábat érzékeltet. A tiszasülyi korong tehát ábrázolását tekintve mindeddig egyedüli honfoglalóink hagyatékában. Igaz ugyan, hogy mintája erősen emlékeztet honfoglaláskori korongjaink fentebb ismertetett csoportjára: hasonló a ló alakja, testének arányai, csupán a lovas alakja ismeretlen eddig, amely még a legsematikusabb életfa-ábrázolással sem téveszthető össze. Ez utóbbiak ágai ugyanis mindig felfelé, a perem felé irányulnak, s nem a ló hátához csatlakoznak, mint esetünkben a lovas keze. (Némiképp kivétel a verseci korong, ahol a jobboldali palmetta alsó része a ló tomporához csatlakozik.) Találunk viszont lovast ábrázoló korongot a későavar leletanyagban. A tiszafüredi temető 1275. sírjában lelt egyik korongon körbe komponált lovas alakját láthatjuk.

11

1 Ez az ábrázolás azonban sok tekintetben eltér a tiszasülyitől : a ló „guggoló" alakja, testének arányai a lovas kéztartása mind-mind másfajta megfogalmazásra vall. A versecihez hasonlóan tehát a tiszasülyi korong előzményeit sem kereshetjük a gyér számú avar emlékanyagban. A tiszasülyihez hasonló, körbe komponált lovaskorong a keleti területeken is mindössze egy lelőhelyről ismeretes: az észak-kaukázusi Pervomajszkoje falu (kiszlovodszki járás) melletti alán temető egyik sírjában lelték

11

2 (8. ábra2). A függesztőfüles korong ábrázolása a tiszasülyihez képest eltéréseket is mutat : kissé más fogalmazású a ló alakja, jobban kidolgozott a lovas teste, s végezetül különbség mutatkozik a keret kiképzésében, valamint abban, hogy a kaukázusi 11

1 Garam É., i.m. 11

2 Kuznecov, V.A., К voprosu о pozdnealanskoj kul'ture Severnogo Kavkaza. SA 1959/2. 105., 11. kép, 1.; Ua., Alanskie plemena Severnogo Kavkaza. MIA 106. (Moskva 1962) kép a címlapon; Kovalevskaja, V. В., Izobrazenie konja i vsadnika na srednevekovyh amuletah. Severnogo Kavkaza. In: Voprosy drevnej i srednevekovoj arheologii Vostocnoj Evropy. (Moskva 1978) 112,1/17.kép. ; Afanas'ev, G.E., Bronzovye figurki vsadnikov iz alanskih pogrebenij Severnogo Kavkaza. SGÉ 36 (1973) 37, 5. kép.