Folia archeologica 30.

Patay Pál: A Tiszavalk-tetesi rézkori temető és telep. II. A telep

50 PATAY PÁL a javarézkori bodrogkeresztúri kultúra (Kutzián I. féle) „A" szakasza. A sírokban ugyan található néhány, a kifejlett bodrogkeresztúri kultúrára emlékeztető típus, a telep leletei között azonban eléggé kevés. (Az új stílusban készített edények még nem pusztultak el nagyobb mennyiségben.) Hogy a gödrök felsőbb rétegében talált, nem rituálisan eltemetett csontváz, ill. embercsont a telep erőszakos elpusztításának tanúja lenne-e, nehéz megmondani. A javarézkor derekán a lelőhely lakatlan volt. Csak annak legvégén jelentek meg ismét azon telepesek; most már a Hunyadi halmi csoport emberei. Ekkor azonban már az emléke sem élt az egykori temetőnek, különben nem ástak volna gödröket a sírok közé, amivel pl. az 1. sír csontvázának lábfejét meg is sértették. A tiszavalk-tetesi rézkori temető és telep jelentősége végül is abban áll, hogy: 1. megismertetett bennünket a magyarhomorog-kónyadombi temető mellett a korai rézkorból a javarézkorba, a tiszapolgári kultúrából a bodrogkeresztúriba való átmenet szakaszával, 2. rávilágított e két kultúra legszorosabb kapcsolatára és utóbbinak az előbbiből való átfejlődésre, végül 3. az eddig alig kutatott Hunyadi halmi csoport egy lelőhelyét és jellegzetes anyagát szolgáltatta.