Folia archeologica 30.

Viola T. Dobosi - István Vörös: Adatok a lovasi őskori festékbánya leletegyüttesének értékeléséhez

ADATOK A LOVASI ŐSKORI FESTÉKBÁNYA LELETEGYÜTTESÉNEK ÉRTÉKELÉSÉHEZ 1974-ben eredménytelen ásatást végeztünk Lovason, a mackói murvabányában, ahol 1950-51-ben részben dolomit-fejtés során, részben tervszerű ásatással őskőkori festékbányát tártak fel. A lovasi leletanyag újabb vizsgálatát mégis több okból szükségesnek láttuk elvégezni: 1. Ugy véljük, hogy a lovasi bányászeszközöknek nem szentelnek jelentőségükhöz mérten elég figyelmet, a külföldi szakirodalomban vagy nem, vagy tévesen szerepel a lelőhely. 2. A fauna revíziója a régészek számára nehezen hozzáférhető helyen jelent m

eg3. A vértesszőlősi alsópaleolit lelőhely csonteszközeinek és a fiatalabb korokból származó kovabányák szerszámainak tanulmányozásával tovább finomíthatjuk a csont- és agancseszközök előállítására vonatkozó technológiai megfigyeléseinket. 4. A lovasi leletegyüttes időrendi helyzete az új eredmények alapján. 1. Л lelőhellyel foglalkozó szakirodalom rövid áttekintése után a 2. lovasi állat с sont maradvány-együttesről elmondható : A festékbánya területéről 142 darab állatcsont került elő, melyek közül 70 darabon megmunkálás, illetve a használat közben keletkezett kopásnyomok figyelhetők meg. Az osteológiai anyag fajok szerinti megoszlása: Jávorszarvas - Alces alces (Linné) 104 db Gímszarvas - Cervus elaphus (Linné) 21 db Rénszarvas - Rangifer tarandus (Linné) 1 db Kőszáli kecske - Capra (Ibex) carpathorum (Koch) 1 db Vaddisznó - Sus scrofa (Linné) 1 db Ló (kistermetű) - Equus sp. ind. 1 db Daru - Grus grus (Linné) 1 db Meghatározhatatlan csonttöredék 12 db A magyarországi felsőpleisztocén lelőhelyeken a jávorszarvas leletek jelen ismereteink szerint két faunaszakaszra korlátozódnak: 1. Varbói szakasz (RissWürm interglaciális) és a 2. Istállóskői szakaszból ismert mérsékelt hőmérsékletű, lombos-erdei környezetet reprezentáló faunák tagjaiként. Az ujjpercek, ulnák és agancságak méreteiből megállapítható, hogy a lovasi jávorszarvasok nagy testméretűek voltak. Az agancs felépítésében eltér a felsőpleisztocénban ismertektől, a hatalmas ágak "latifronsoid" jellegűek. A jávorszarvas ökológiai igénye kötött, a mocsári erdőségek laza, homokos talajú területeinek lakója.