Folia archeologica 30.
Viola T. Dobosi - István Vörös: Adatok a lovasi őskori festékbánya leletegyüttesének értékeléséhez
LOVAST FESTÉKBÁNYA 25 A gímszarvas és a felsőpleisztocénban mindenütt jelenlevő, de ritka rénszarvas is erdei miliőjű volt. Kőszáli kecske maradványokat sok lelőhelyről ismerünk, kötött ökológiai gényű, sziklás, gyér füves hegyvidéki környezetben él. A lovasi maradványegyüttes legérzékenyebb klímajelzője a vaddisznó. Mérsékeltövi lombos, tölgy- és bükkerdei állat. Lelete a lomboseredei öv közvetlen közelségét bizonyítja. A vaddisznó a felsőpleisztocén faunákban viszonylag ritka. Előfordulásuk kivétel nélkül a Riss-Würm interglaciálisra és az első (Würm) hidegcsúcs előtti időszakra esik, illetve az Istállóskői barlang interstadiális faunájából ismert. A daru fátlan, nyílt füves pusztákon él, de költéskor fás-bokros lápi vidéket keres fel. A lovasi maradványegyüttes fajainak ökológiai igénye — a kőszáli kecskét kivéve - dominánsan mérsékeltövi erdei miliőjű. A jávorszarvas mocsaras területek közelségét is jelzi. A megmunkált ulnákat kivéve az állatcsontanyag mind a hét faj esetében kizárólag olyan testrégiókból származik, melyek a táplálkozás szempontjából értéktelenek. 3. Technológiai megfigyelések. A Vértesszőlősön előkerült nagymennyiségű állatcsont és csonteszköz tanulmányozásakor levont következtetések közül kiemeljük: a) a csavarva hasított és eltört,,telepcsontok" minden további megmunkálás nélkül alkalmasak szúrásra, lyukasztásra, kaparásra, bőr- és famegmunkálásra. b) a friss állatcsont rugalmas, meglepően szilárd és kemény, c) ebből eredően a kőeszköz-előállításhoz hasonló módon történő megmunkálás kagylós törésű, kúpos szilánkokat és negatívokat eredményez. Lovason a bányászszerszámok előállítása során alkalmazott legtöbb technológiai fogás (hasítás, hegyezés, vágás, faragás, szilánkolás, stb.) hosszú előzmények során kristályosodott ki. A kő- és fa nyersanyagú eszközökön szerzett manuális készség alkalmazását tartjuk zseniális újításnak, amellyel az anatómiailag adott méretű és alakú csontot kézhez igazították és kialakították a funkciónak legmegfelelőbb formát. A megmunkált ulnaeszközök morfológiailag és feltehetően funkcionálisan is három csoportra különíthetők el, melyek egyben az ulna megmunkálásának fázisait is reprezentálják: 1. az ulna testének proximalis 2/3-a az olecranonnal 2. az ulna testének proximalis 1 /3-а a megmunkált olecranonnal 3. az ulna testének proximalis 1/3-a az olecranon bázisával. Mindhárom esetben az ulna felülete simára csiszolt. A Lovason előkerült, jávorszarvas metatarsuból csiszolt fejesár legközelebbi analógiája a Jankovich-barlangban került elő. Mivel a lovasi levélkaparónak egyetlen szóbajöhető párhuzamát a Jankovich-barlang kőeszközei között kereshetjük, megkockáztatjuk a következtetést:
