Folia archeologica 30.

Éva B. Bónis: A brigetioi Gerhát fazekastelep

BRIGF.TIOI FAZEKASTELEP 153A III. kemence (2. ábra 3-4; 4. ábra 1 ) „Négyszögletes volt, falai kb. 70-80 cm magasan maradtak fenn. Mellette hulladékgödörben negatív minták is kerültek elő." A IV. kemence (4. ábra 2) „Kerek volt, átmrője 150 cm. Falai magasan megmaradtak. Itt is, mint a III. sz. kemencénél, sikerült a lejárati lépcsőknek egy részét megtalálni." A^V. kemence „Kisméretű kemence volt, ennek is voltak oldalfalai, de nem volt rostélya.. Valamilyen más célt szolgált." A VI. kemence (5. ábra) „Kerek kemence, csak töredékesen maradt meg. Magasan feküdt, rostélya isalig volt." A leletanyag A kemencékből, környékükről és a kutatóárkokból előkerült anyag értékesebb részét még az ásatás évében a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztálya rómaikori naplójába bevezették (66 db),

7 a fennmaradó cserépanyagot 1952-ben leltároztuk be.

s Ekkor azonban már nem állott rendelkezésünkre az ásatási napló, s ebből nehézségeink támadtak. Míg az 1940-ben beleltározott anyag egyes kemencékhez való tartozása kétségtelen, addig a fennmaradt cserépanyagot tartalmazó dobozokban nemcsak a kemencék számának megfelelő 1-6-ig való ásatási számozás szerepelt, hanem találtunk még 7 9-ig terjedő számokat sőt, betűket is. A betűk megfelelhetnek az ásatási árkok betűinek (a, b, k, 1) az a, ß, у, lelőhelyet azonban a rajzon nem találtuk. Az anyag vizsgálata, különösen az égetési selejt darabok azt igazolják, hogy a teljes beleltározott cserépanyag egységesen a fazekastelephez, annak elegyengetett betöltéséhez tartozott. Bemutatjuk a fontosabb darabokat az ún. szórvány anyagból is,

9 valamint az 1940-ben feltárt II. sz. épület anyagát. Ez az épület, a benne talált cserepek tanúsága szerint, szintén a fazekastelephez tartozhatott. Miután az anyagban valóban bizonyos egyezések vannak, mint pl. а IV. sz. kemence és a 4. sz. lelőhely anyagában, a félkész agyaghurkák, a kemencék anyagát a hasonló számú lelőhelyek anyagával együtt mutatjuk be. A számozásnál azonban különbséget teszünk, római számmal jelöljük az 1940-ben bsleltározásra került kemenceanyag lelőhelyeit és arab számmal az utólag, 1952-ben beleltározott anyag lelőhelyeit. Az összesen 380 db cseréptöredékből olyan anyagot válogattunk ki, amely a teljes kerámiaegyüttesre jellemző. A leletegyüttesek áttekintését szol-