Folia archeologica 28.

Parádi Nándor: Dr. Méri István 1911-1976

FOLIA ARCIIAEOLOGICA XXVIII. 1977 BUDAPEST D r. M É R I ISTVÁN 1911-1976 Mindig fájdalmas kötelesség, amikor pályatársunk eltávozásáról kell megemlékezni. A magyar régészet tevékeny munkásával lett szegényebb: a kiváló kutató Méri István, aki közel négy évtizedig állt a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatában, hosszú betegség után 1976. december 13-án meghalt. Küzdelmes életpályája volt. 1911ben Abonyban született. A középiskola elvégzése után Budapesten az Iparművészeti Iskola szobrásznövendéke volt, majd a szolnoki Felsőkereskedelmi Iskolában érettségizett. Jó gyakorlati érzéke mellett szobrászi szakismeretének köszönhette, hogy 1932-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárában restaurátornak alkalmazták. A régészet iránti érdeklődés, majd elhivatottság itteni munkája során kezdett kialakulni azzal, hogy többre törekedett a tárgyak konzerválásánál, kiegészítésénél. 1934-től résztvett a múzeum számos, különböző korú és jellegű ásatásán s többször vezette is azokat. Közben Tompa Ferenc professzor egyetemi előadásait vendégként hallgatta. Ebből érlelődtek ki első, őskori tárgyú tudományos dolgozatai. A továbbképzéshez, tudományos kutatóvá fejlődéshez azonban a lehetőséget 1942-ben kapta meg, amikor a kolozsvári Teleki Pál Tudományos Intézethez kinevezték. Itt olyan körülmények közé került, hogy nagyrészt gyakorlati ismereteit tudományosan is bővíthette, de tevékenyen bekapcsolódhatott az intézet tudományos működésébe is. Eközben a kolozsvári egyetemen négy félévet hallgatott. További szakmai munkásságára meghatározó jelentőségű volt a Kolozsváron töltött három év. Őskori kutatásait abbahagyva, a régészet egyik legelhanyagoltabb területének, a magyar középkor népi életének kutatását tűzte maga elé. így Borsavölgyi kutatását (amelynek régészeti részét szervezte és irányította), valamint Kolozsvár Fő téri ásatását már ezek a szempontok irányították. A Kide-i templom körüli temető feltárásáról készített dolgozata már e munkának első eredménye