Folia archeologica 28.

Parádi Nándor: Dr. Méri István 1911-1976

220 PARÁDI NÁNDOR volt. Az itt közzétett módszer ma is irányadó templom körüli temetőink feltárásánál. A háborús események miatt 1944 őszén Budapestre került. Először a Nemzeti Múzeumban működött közre az anyag mentésében, ezt követően 1945 tavaszától a Teleki Pál Tudományos Intézetben (később Kelet-Európai, - majd Néptudományi Intézet) a középkori népi élet megismerésén munkálkodott. A Magyar Népkutatás Kézikönyve számára a honfoglalás és a magyar középkor régészeti kutatásáról az első alapos összefoglalást készítette. Közben a budapesti egyetemen befejezte tanulmányait és 1948-ban a szegedi egyetemen doktorált. 1949-ben visszatért a Nemzeti Múzeumba és 1973-ig, nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. A Középkori Osztálynak megalakulásától (1953) helyettes vezetője, 1958-1963 között pedig vezetője volt. A Nemzeti Múzeumba való visszatérése ásatási terveinek megvalósulását jelentette. Tevékenyen bekapcsolódott a háborús aléltságából újjáéledő régészet munkájába. A középkori falvak régészeti kutatásának előkészítője, irányítója és tevékeny résztvevője volt. Mintaszerű faluásatásai a módszeres kutatás kezdetét jelentették. Történészek közreműködésével, terepbejárásokkal készítette elő és választotta ki a feltárásra legalkalmasabbnak látszó falvakat. Ilyen alapos előkészítés után 1948-ban kezdte el a Túrkeve határában levő Móric falu ásatását. Itt kaptunk hiteles áttekintést az alföldi későközépkori falu települési rendjéről, a házak szerkezetéről, több esetben újraépítésükről. 1950-től Tiszalök határában tárja fel Rázom falu jelentős részét, amelyből az Árpád-kori falu, a házak, kemencék, árkok szerkezetét elsőízben ismertük meg. Kardoskúti ásatása az addigi megfigyeléseket az Árpád-kori lakóház változatával, a lakóház belső osztásával és gazdasági épülettel gazdagította. Több, e témából készített résztanulmánya (árkok szerepe, kiaggatott lókoponyák, szabadban levő kemencék) mellett ezen ásatásának közzététele, Árpád-kori faluásatásaink eddigi eredményeinek, a közép- és kelet-európai kutatás eredményeit is messzemenően figvelembe vevő, magasszínvonalú összefoglalása. Megjelent utolsó dolgozatában is kardoskúti ásatási megfigyelései alapján sok hozzáértéssel és megelevenítő erővel vizsgálta az Árpád-kori gabonaőrlő és kenyérsütő berendezéseket. Ásatásai és feldolgozásai a középkori régészet egyéb részterületeire is kiterjedtek (nagykanizsai vár ásatása, klastrompusztai templom és kolostor ásatása, az Óbudáról származó Árpád-kori pénzváltó mérleg mintaszerű feldolgozása, vagy a nadabi kályhacsempék helyes korhatározása és ennek kapcsán népies kályhacsempéink területi csoportosítása). Kitűnően képzett régész volt, amelyhez remek gyakorlati érzéke nagymértékben járult hozzá. Szívós kitartása, lankadatlan munkabírása terepmunkáin munkatársait mindig ámulatba ejtette. Ásatásain a feltárásra kijelölt terület legapróbb részletekig terjedő kibontására, a jelenségek és összefüggések megkeresésére, felismerésére, leírásban, rajzban és fényképen a lehető teljes és pontos rögzítésére törekedett. Jelentéseit olyan alapossággal készítette el, hogy jelen formájukban színvonalas tudományos beszámolóknak tekinthetők. Ásatásai a fiatalabb régész nemzedék számára iskolát jelentettek, amelyeken több középkoros régész tanulta meg az igazi terepmunkát és vált képzett régésszé. Tudományos feldolgozó munkájában is magas mércét állított maga elé. Világos, egyszerű, érthető fogalmazás, logikus felépítés és következtetés, a kérdések széles körű, sokoldalú vizsgálata jellemzi munkásságát. Éppen ezért valamennyi dolgozatában újat, lényegeset mondott. Az 1949. évi egyetemi reform nyomán fon-