Folia archeologica 28.

Lovag Zsuzsa: Román kori körmeneti keresztjeink egy csoportjáról

FOLIA ARCIIAEOLOGICA XXVIII. 1977 BUDAPEST ROMÁN KORI KÖRMENETI KERESZTJEINK EGY CSOPORTJÁRÓL LOVAG Zsuzsa Középkori ötvösségünk történetében meglehetősen ritka jelenség, hogy egyegy korszak bizonyos tárgytipusából nagyobb mennyiségű emlékanyag áll a kutatás rendelkezésére. A román korból a viseleti tárgyakon kívül csak az egyházi felszereléshez tartozó bronz körmeneti keresztek maradtak ránk viszonylag nagy számban. Ezek közül két leletcsoport emelkedik ki, s úgy tűnik, mindkettő egyazon történeti eseményhez, a magyarországi művészet fejlődésében komoly cezúrát jelentő tatárjáráshoz kapcsolódik. A limogesi keresztekről és corpusokról írott munkájában Kovács Éva megállapította, hogy hazánkban a környező országokhoz képest sokkal nagyobb számban maradtak meg ezek a tárgyak, s ezt a tényt azzal hozta összefüggésbe, hogy a tatárjáráskor elpusztult templomi felszereléseket a viszonylag olcsó limogesi áruval pótolták. A meglehetősen pontosan keltezhető tárgyak zömmel a XIII. század közepén készültek, s ez teljes mértékben megerősíti a tatár pusztítással való kapcsolatukat.

1 A körmeneti keresztek másik nagy csoportja a XI. század vége és a XIII. század eleje között készült, s túlnyomó többségük földből került elő. Bár a pontos lelőkörülményeket nem minden esetben ismerjük, hazai származásuk és keltezésük ahhoz a feltételezéshez vezet, hogy ugyancsak a tatárjárással hozhatók kapcsolatba. Pontosabban, azoknak az egyházi felszereléseknek a részei voltak, amelyek az országos méretű pusztítással tűntek el, s amelyeknek hiányát később a limogesi importtal pótolták. Anyaguknál fogva nem tartoztak sem a különös gonddal menekített, sem a fosztogatásnál figyelemre méltó tárgyak közé, s így a föld őrizte meg őket számunkra. Ugyanúgy mint a limogesi tárgyak, a szomszédos országokkal összehasonlítva korábbi körmeneti keresztjeink is feltűnően nagy számban maradtak meg. Ez a körülmény is arra utal, hogy a két jelenség magyarázatát azonos történeti eseményben keressük. A tatárjárással záródó korszak keresztjei egy meglehetősen önálló, a nyugateurópaitól jól elkülöníthető bronzművesség képét mutatják. A corpusok zöme az 1 Kovács É„ ActaHA 7(1961) 163.